A máglya-ágak csendes árnyán...
A máglya ágak csendes árnyán...
Lebegő könnyekre hulló márvány
fehér szíve a keserv
sírkövére simul,
melyre színtiszta lelkek
havazó leple hull...
Zokogva, esdekelve, reszketve
életéért...
… édes-anyák milliónyi könnye
reáhull égő gyermekeikre -
S a letűnt reménység fellegeinek
szétszóródó szemeire...
Szemekre... amikben
tükröt vert a kegyetlenség
égő lángja,
és leánygyermekek
friss harmattal telt
ábrándja,
s az érintetlenség
légies hullámainak
szikrázása -
harmatból hamvakká vadult,
Égiség selyem-bőre
porokká sajdult...
Égi csillárok kristálya
A máglya lobogó bánatán át -
Apró lélek szikrákból
– ragyogó köntösbe bújtatva -
A semmibe szállt...
S csak lobogtak, lobogtak...
Vágytalanná vált lelkek,
Kik zord korokban
csak az ártatlanság
tekinteteként szerettek,
s fényükben csak a szépség
ragyogása dobogott...
– fürödve -
égi habokban,
tűzve ki célokat
– oktalan -
s tűrni, tűrni kénytelen -
halottan...
És! - a tűz
fájó gúnykacajjal forrongott -
Benne a Szeretet
s a Lélek darabjaira
hullongott...
Száz s ezer nép szívtelen szívekként
tördelte szurok lelkének kezét,
Semmibe véve pőre érzelmek
égi szellőjét...
A máglya árnyak csendes árnyán...
Letűnt lelkek sírnak-sírdogálnak
árván...
Visszhangjuk még most is kísért,
akár kéklő énekek
s múlóba hunyó éter-szirének.
Hófehér fellegekből
születő ágon,
s a máglya-rakás
csendes, csendes, csendes
árnyán...
Füstkönnyeket hullató
bolyduló táncán
Túlvilági muzsikák
mennyei
ragyogásán.
...visszhangjuk még most is kísért...
Valahol...
megtört szülők
szíverének
titkos zugában
Gerle-pár szárnyának
csonka suhanásán,
s a máglya ágak
csendes -
megbocsájtó
árnyán.
2012. május 27-éjfél