Miért fontos a meditáció?

Külvilág / Közélet (1430 katt) Norton
  2012.04.27.

A meditáció nem más, mint az elme kontrollálása. (Ez alatt pedig a gondolatok, illetve az érzelmek összességét értem.)

Az elmédnek négy fő állapota van:

Az első, amikor ő irányít téged. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt gondolod át újra meg újra, mert valami régebben berögzült, kondicionált minta vezérel, mint valami gépet.

Ilyenkor körbe-körbe járnak a gondolataid, szinte állandósulva, miközben folyamatosan ugyanazt az érzést aktiválod magadban, legyen az kellemes, vagy kellemetlen.

A második, amikor te irányítasz. Ez akkor jön létre, amikor valami teljesen új dolog jut az eszedbe, ha rájössz valaminek a megoldására, vagy megtanulsz, megértesz valami újat.

A harmadik helyzetben az agyad úgymond „ki van kapcsolva”, vagyis nem gondolsz semmire. A legtöbb embernél ez csupán alvás közben valósulhat meg, egyébként megállás nélkül, szüntelenül „monologizálnak”, képzelegnek.

A negyedik állapot, az elme tökéletes kontrollja, pedig azt jelentené, hogy kizárólag te használod a gondolataidat, és akkor kapcsolod ki vagy be őket, amikor te akarod. Na, itt, még szinte senki sem tart!

Pedig, véleményem szerint, ez lenne a „normális”, mivel akkor az elménk végre azzá válna, ami miatt megteremtetett: hasznos eszközünk lehetne. Nem pedig az ellenségünk.

Jelenleg azonban a legtöbbünknél sajnos az első helyzet dominál a leggyakrabban.

Az emberiség rengeteget szenved és szenvedett már a gondolatainak és érzelmeinek kontrollálatlansága miatt. A mentális zavarok orvoslására pedig kitalálták a pszichológiát.

Ez a tudomány azoknak próbál segíteni, akik az első csoportból mindinkább a másodikba szeretnének átkerülni, vagyis azt akarják elérni, hogy bizonyos helyzetekben ne az elméjük irányítsa őket, hanem fordítva.

Ha pedig ezt elérik, illetve megértik a pszichéjükbe rögzült működészavarok okait, (vagyis az irányított részük megérti az irányítatlannak a működését), aztán megtanulnak egy egyensúlyi helyzetet - vagyis viszonylag elfogadható módon együtt élnek a továbbra is fennálló ösztönreakciókkal -; akkor általában „gyógyultnak” nyilvánítják őket.

De van ám egy másik módszer is, ami már a tökéletes kontrollt célozza meg: ez pedig nem más, mint a meditáció. Ez a módszer olyan tudatállapotot igyekszik elérni, és begyakorolni, ami tökéletesen éber, de ugyanakkor teljesen mentes a gondolatoktól… ez pedig később életmóddá kell, hogy váljon!

Itt a cél már több mint mondjuk a pszichológia esetében - már nem csupán az elme megismerése, illetve tüneti kezelése, hanem a „gondolkodó részünknek” a tökéletes irányítása, vagyis a negyedik tudatállapot!

Ez persze nem egy könnyű feladat, főképpen, ha figyelembe vesszük az emberek jelenlegi állapotát. A rossz hír viszont az, hogy sajnos, muszáj megcéloznunk ezt a szintet, máskülönben az elménk egész egyszerűen elpusztít bennünket!

Végiglapozván egy történelemkönyvet, szerintem éppen itt az ideje, hogy valaki ezt kimondja.

Vége

Előző oldal Norton