Vízió
Szépirodalom / Versek (1133 katt) | JeepCKing |
2012.04.11. |
Szemgödreimben vakító sötétség honol,
és ott belül, hol korább´ terveim, s álmaim
serkentek, elcsendesül már a sok félelem.
Állkapcsomból, honnan megannyi vágy,
és ígéret kelt útra múlt időn,
ott a semmi ordít most némán…
a lét lemállott rólam már rég.
Bordáim között, hol egykor
régen lüktetett az élet,
és bölcsője volt megannyi
lágy és vad érzésnek…
most üresség szorong,
hogy semmivé válik.
* * *
Egy világos árny suhan
hangtalan kacagva a
végtelen homály fele,
s pihenni tér az idő…
Előző oldal | JeepCKing |