Az Értetlen

Szépirodalom / Megtörve (820 katt) Jimmy Cartwright
  2010.08.30.

A telihold sápadt fényében
Ülök szobám négy fala között,
S életem értelmén gondolkozva
Nézek meredten magam elé.

Nem értem mért élek,
Nem értem mért vagyok,
Nem értem mire jó,
Nem értem mért itt vagyok.

Soha nem kértem, hogy itt legyek,
De ha már itt vagyok, mit tegyek?
Lehetőségeim végesek,
S szívemen vérzik egy újabb seb.

A megváltó halál már nem segít,
Az élet engem többé nem tanít.
Csak az elmúlás éltet már,
S csak a végtelen űr vár még.

A holdat bámulom,
S a csillagok távoli fényeit,
De nem értem miért lenne az élet jó,
S miért most, s egyáltalán,
Minek vagyok itt.

Nem kellene, hogy itt legyek,
S nem kellenek az égbe szökő hegyek,
Nem kell a végtelen puszta,
S nem kell a kék ég, mely nem mindig tiszta.

Nem értem miért kellenek,
Nem értem sokaknak hogyan okozhatnak örömet,
Nem értem miért vannak itt,
S nem értem miért nincsenek Odakint.

Odakint, hol Semmi van,
Hol a Más nem létezik,
Hol a sötétség és a káosz
A ti lelketekből étkezik.

Még most sem értek semmit,
Mert nem is érthetem,
Mert én vagyok az,
Kit csak úgy hívnak: Az Értetlen.

Előző oldal Jimmy Cartwright