Holt Léleknek
Mit számít az neked,
Ha elveszett még egy élet?
Bor vezette mámorban éled
Keserű ál-boldog magány-léted.
Álmok hulltak ma porba, barátom!
Egy erős akarat halálát látom...
És mosollyal menetel a pokolba,
Csendben áll a néma sorba.
Holt léleknek nem ez volna sorsa!
Mindenkinek álmához volna joga.
De megvon néha tőlünk mindent,
Az a fő úrbíró ott jó fenn!
Csendbe borult az ebédlő terme,
Kupájából a herceg is felnéze.
S átlátva termén és uradalmán
Látja alattvalóját hullák halmán!
Nevetve lakmároz a sok madár...
Elhullt egy álom, vissza se jő már.
Nem kél új nap a holtra.
Vágyát most ki váltja valóra?
Holt léleknek nem ez volna sorsa!
Mindenkinek álmához volna joga.
De megvon néha tőlünk mindent,
Az a fő úrbíró ott jó fenn!
Sírjon most kinek van s kinek nincs szíve!
Ifjú testtel álma is mélyre temetve.
Nem láthatjuk, mi lett volna belőle.
De a túlvilágról is mosolyog a lelke.
Mert megtette volna, amit kell!
A világot váltotta volna valóra
Bennünk minden álmunk sajátjával,
Ahogy az a hétköznapi hős jussa.
Holt léleknek nem ez volna sorsa!
Mindenkinek álmához volna joga.
De megvon néha tőlünk mindent,
Az a fő úrbíró ott jó fenn!
Ne ítélj felette,
Ki nem úgy véli, mint Te!
Mosollyal élj boldogra törekedve:
A hamar hullottnak had örüljön a lelke!
(2010.08.06.)
