Vettünk egy házat
Ez valahogy úgy történt, ha emlékeim nem csalnak, hogy már nem fértünk el a pici, kertvárosi panelben négyen macskástól, ezért vettünk egy erősen felújítandó családi házat.
Igaz, az első alkalommal a kilincs a kezemben maradt, a lámpa nem égett, és a víz sem folyt a csapból, az udvar meg tele volt törmelékkel és hulladékkal, de nem baj, mi akkor is boldogok voltunk. Tudtuk, hogy sok meló lesz vele, de valamiért mégis bizakodók voltunk.
Aztán, ahogy telt az idő, elkezdődtek a különös, pozitív változások. A régi wolframszálas izzók kicserélődtek 18 W-os, 4000 K színhőfokú LED-es izzókra – a lámpatestekről, kapcsolókról és dugaljakról nem is beszélve. Még azok a régi, nyavalyás alumíniumvezetékek is eltűntek a falból… Hát csoda!
A lyukas tető is befoltozta saját magát, és mintha meg is fiatalodott volna: szép piros színben pompázott, és az egyik nap még egy új kéményt is növesztett. Csak kamilláztunk. Emmán döfi!
A lelakott, dohos szobák egymás után lejavították, majd lecsiszolták a falaikat, aztán kifestődtek a Poli-Farbe Fenyőspárga, Téli Dió és Vasvirág színeire. A szobák alja kiegyenesedett, ahol kellett, lebetonozódott, és mindenhol a legszebb laminált padlók és szőnyegpadlók virítottak, természetesen hang-, hő- és vízszigetelve.
A cserépkályhák és a kombi kazán is kipucolták magukat egy éjszaka alatt, de mivel nem akartunk a tűzifával bajlódni (ami természetesen felvágta és behordta saját magát), minden helyiségben szép radiátorok fejlődtek.
A csatorna is kipucolódott, megfoltozta magát, majd gondolt egyet, és visszanőtt az út alatti fővezetékbe.
Aztán elkezdtek a szebbnél szebb bútorok is odaszokni, egyre klasszabbak jöttek – biztos a meleg vonzotta őket. A végén már csak azt vettük észre, hogy van egy remekbe szabott konyhánk, négy szobánk és két csilivili fürdőszobánk. Valahogy az internet is bekötődött, és a hifi-cuccok is egészséges szaporodásnak indultak.
A műhelyről meg a gardróbszobáról már nem is akarok beszélni, mert túl szerény vagyok.
Viszont a garázsokról igen: azok mintha a ház gyermekei lettek volna, szinte ugyanazt véghezvitték, csak kicsiben. Tető, áram, festés, lomtalanítás… Még a távirányítós garázsajtókat is maguk szerelték.
A végén az a sok szemét és hulladék is eltakarodott az udvarból, hogy a helyüket átvegyék a növények: a leanderek, a hamisciprusok, a rózsák és az olajfák. Még néhány levendula- és rozmaringbokor is kinőtt. Jól mutattak a kínai kenderpálmák alatt, ahogy a friss szélben hajladoztak. A tuják, a fenyő és a füge is összekapta magát, tökéletesre alakítva a koronáját. A fehér, nagyszemű, mosott kaviccsal a kert már egészen mediterrán hangulatot árasztott. Lett még grillsütő és medence is, de ez már tényleg csak a hab volt a tortán…
A városrész is megváltozott: a boltok egészen közel húzódtak a házunkhoz, és a buszok is megváltoztatták az útirányukat, hogy a gyerekek kényelmesen beérjenek az iskolába.
*
Hajnalban álmosan, fáradtan ébredtem. Rázott a hideg. Kint még alig virradt. Megengedtem a vizet, és csak hörgött az az átkozott csap, egyetlen csepp víz sem folyt belőle. Kinéztem az ablakon: a sitthalom még mindig ott figyelt velem szemközt, ahol anno hagyták.
Áh! Szar az egész…