A jelenés
A nő rendkívül magas. Magabiztos és még annál is erősebben árad belőle a vadság, az ősök egyáltalán nem visszafogott szexualitásának meglehetősen gótikus kisugárzása. Rendkívül veszélyesnek tűnik, és még annál is kívánatosabbnak, határozottabbnak! A nő, tökéletességében egyszerűen gyönyörű! És nagyon, de nagyon apáca! Legalábbis az öltözete szerint. Amúgy nem, nagyon nem az! Hiába no, követi a divatot! Kinézetre talán a tizennegyedik századi francia zárdák lakói állhatnak hozzá a legközelebb, egy sokkal modernebb kivitelben. Mármint az öltözetéhez képest, mert maga az entitás sokkal, de sokkal idősebb bárminél, mint ami a földön létezik. Hófehér ruhája puritán és jellegtelen, mégis testhez simuló. Fityulája fekete és piszokul nem visszafogott a megjelenése! Homlokára hatalmas fekete kereszt van tetoválva, amely tetoválás kidomborodik bőréből! Arca hófehér. Igen, ki van sminkelve! Szemei, szembogara vörösen izzik, mintha valami túlvilági lény lenne, amúgy hol égszínkék, hol smaragdzöld. Szemei körül éjfekete, talán szemfesték, ami mintha végig csurogna arcán. Mintha csupán alágördülő könnycseppek vájta árkok lennének!
Derekán bőr szíj, melynek mindkét oldalába egy-egy meglepően hosszú, és igen díszes, csillógóan fényes, ezüst tőr van beillesztve. A bal oldalán még egy összetekert, fonott, hasított bőr korbács is fityeg, melynek a végébe acélszálakat fontak. Halálossá és igen sokatmondóvá téve azt. Mintha csak jelezné, tarts magad távolt tőlem, ha jót akarsz! Hófehér ruhája combjainál egy oldalt felhasítva derekáig, hogy minden lépésnél kivillanhasson rendkívül formás, ízléses, mégis erősen izmos combja. Amit egy vörös harisnyakötő tesz még feltűnőbbé. Ruganyos, jócskán méreten felüli, robosztus és fiatalosan feszes mellei táncot járnak minden lépésnél! Bár nem közvetlenül láthatóak, mert az amúgy teljesen zárt ruházata nem engedi láttatni azt, amit a Guimpe, más néven a Wimple meghosszabbítása takar. Azokat, a nyakat, az állat és a dekoltázst takaró hófehér kendő éppen csak sejtetni engedi kidomborodásainak valódi formáját, méretét. És ez talán még rosszabb is azoknak, akik próbálnak egyenesen az extravagáns nő szemébe nézni. Már csak azért is, mert a két igen formás és ütemesen ringó melle közt egy vastag és kissé megfeketedett ezüstláncon, egy húsz centis ezüst feszület libeg. Minden lépésnél kiemelve a nő igen erősen absztrakt, arrogánsan figyelem felhívó tökéletes idomait.
Egyik kezében egy égő cigaretta, másikban egy rózsafüzér. Melyet miközben morzsol, aközben szája mozog, halkan mormolva imáját. A cigaretta előbb mélyen letüdőzött füstje lassan áramlik ki vérvörösre rúzsozott ajkai közül. Léptei, a majd tizenkét centis tűsarkuk, határozottan és igen hangosan koppannak a Vatikán fényesre polírozott márványpadlóján. Idegennek tűnő, abszolút ide nem illő visszhangot generálva e monumentális, magasztos, áhítattal átitatott falak közt, a szent hely időtlen csendjébe. Mélyen beleszív ismét cigarettájába és az csikkig leég. Majd egy elegáns mozdulattal elpöcköli, bele egyenesen a szenteltvíz tartó kehelybe, amit áldozáshoz használnak, és amiben éppen most csak ostya volt. Az azt tartó pap nem állja tekintetét, gyorsan lehajtja fejét és kapkodva vet keresztet! A nő meg sem állt a szentélyig, egyetlen pillanatra sem abbahagyva rózsafüzére morzsolását és imája mormogását.
Igen lassan elhaladva a bíborosok sorfalai közt, akik kétoldalt ültek, és akik egymás után álltak fel szemeikkel a jelenést követve. A Pápa a szentély felett, hátrébb a trónon ülve nézi végig a jelenetet, eleinte mozdulatlanul, szinte megkövülve. Majd onnét szinte lecsúszva, térdre rogyva várja az elkerülhetetlent. Ez a különleges elrendezésű, ünnepélyes liturgia nem egyetlen konkrét naptári ünnephez kötődik, hanem a Vatikán egyik legjelentősebb egyházi eseményéhez, a konzisztóriumhoz. Ez annak a záró miséje. Vagyis a Bíboros kreálásnak a szertartása. Az új bíborosok beiktatását követő ünnepi szentmise. A rendkívül magabiztos és erős kisugárzással rendelkező tetovált arcú nő, az apáca, a Szent Péter-bazilika szentélyéhez lép. Szabad kezével lassan kihúzza egyik tőrét, belevágja abba azt, hogy a penge szikrát vet! Karcolni kezdi az egyetlen tömbből kifaragott, hófehér, erezett márványt, amit még anno Nerva császár ókori római fórumáról szállítottak ide. A Forum de Nerváról! A penge nem állt meg, tovább haladva mély sebet ejt az oltáron! A márvány kristályos, rendkívül kemény anyagából a szikrázó fém penge mikroszkopikus szinten pattogtatva zúzza a kő felszínét! Hangja nem egy puha karcolás! Inkább egy magas frekvenciájú, rendkívül éles, elviselhetetlenül fülsértő csikorgás, vagy talán egy végzetes és elhalóan fájó halálsikoly. Igen, pont olyan, mint egy a kínhaláltól rettegő halálraítélt sikolya! Három számot karcolt bele, miközben mereven néz a Pápára, keresve annak tekintetét.
Negyven, negyven, nyolc.
Elkészült, kezével elsimította a törmeléket, majd az addigra újra a földre borult pápa tekintetét kereste. Ám de az azt nem viszonozta! Ez bosszússá tette őt! Odasétált hozzá, majd könnyeden, a tarkójánál fogva felemelte a katolikus egyház vezetőjét, mint valami kutyakölyköt. Csak úgy lazán fél kézzel, hogy annak lába nem érte a földet! Az nyöszörögve nézett a jelenés, a rendkívül szép nő szemeibe, aki most megszólalt először, mióta ide belépett.
– Ugye tudod, miért vagyok itt?
– Igee… en – nyögte az fájdalmasan.
– Helyes! Ne kelljen még egyszer visszajönnöm!
Elengedte a katolikus egyház fejét, és az a földre hullt, mint egy darab kő! A jelenés megfordulva elindult ugyanolyan kimért léptekkel, határozottan és megállíthatatlanul, ahogyan jött. Senkire sem ránézve elővett egy másik cigarettát, és az egyik gyertya lángjánál meggyújtotta. Mélyet szívott belőle, kifújta a füstöt, majd újra mélyen beleszívott. Rózsafüzérrel a kezében elindult kifelé halkan mormolva imáját. Ahogyan elhaladt az éppen felszentelt bíboros mellett, egy ujjával éppen csak hozzáért, és az teljes terjedelmében lángra lobbant! Az sikoltozva rohanni kezdett, míg össze nem esett holtan. Eloltani nem tudták volna akkor sem, ha bárki meg mert volna mozdulni. De nem mert! A nő, ahogy kilépett a Szent Péter-bazilikából, a hat méternél is magasabb bronz kapu anélkül, hogy bárki hozzáért volna, döngve csapódott be utána! Ahogyan itt hívták, az átjáró! És valóban az volt! Mert a kinnlevő hívők, emberek, a kameramanok, de még az ott tolongó újságírók százai sem láttak senkit sem kijönni onnét! Csak a magától erőteljesen becsapódó kapura kapták fel mind a fejüket.
A Pápa hosszan nézte a három számot, pontosan tudva, mit is jelentenek. A bűnbánat és felkészülés ideje az első kettő. Jézus a pusztában. Jónás próféta könyvében, Ninive bűnös városának a megtérése. A nagyböjt.
Igen, a Szentírásban a negyvenes szám a bűnbánaton keresztül való visszafordulást jelenti a helyes útra. A nyolcas meg az új kezdetet. A Pápa konkrétan nem tudja, mit rontott el, ám de abban bizonyos, hogy jelenleg rossz úton jár. Ő is, és az egész katolikus egyház. Lépnie kell! Méghozzá gyorsan és határozottan! Mert az ősanya, Ádám oldalbordája, párja, Éva, ki egykoron bűnre csábította, újra vissza fog térni!
Vége…
