Trottyos Jenő és a vadgesztenye
Félképtelen ballada
Trottyos Jenő, a jó juhász,
kilenc birka jár vele.
Egy vadgesztenyére vigyáz,
a nyáj fele ment vele.
A vadgesztenye rámordult,
Jenő szinte megszeppent.
Nagy betyár ám ez a termés,
a kutya is megrettent.
Megkötötte a gesztenyét,
ne ijesztgessen senkit.
A gesztenye haragjában
meg is nőtt vagy hat centit.
A gesztenye megszelídült,
nem gurult már semerre.
Nem emlékszik még a hold sem
ilyen furcsa esetre.
Másnap reggel nagy csoda lett,
gesztenyéje bégetett.
Betagozódott a nyájba,
juhok között lépkedett.
Ám egy este nagy baj támadt,
a gesztenye elszökött.
Három hordó mögött táncolt,
s egy pandúr is vele jött.
Trottyos Jenő utána ment,
vitte botját, tarisznyát,
a gesztenye integetett,
s elkötötte a lovát.
Jenő gyalog ment utána,
kiabált is mérgesen.
– Gyere vissza, te rossz pogány!
– Nem megyek! – szólt élesen.
Egy pandúr meg csak röhögött,
rá is dőlt egy hordóra.
Jenőből lett mai nappal
a pusztának bohóca.
Másnap reggel falugyűlés
ült össze a kocsmában.
A gesztenye elnökölt ott,
Jenő ült a sarokban.
– Kimondom, hogy ez a juhász
nem alkalmas pásztornak.
Mától kezdve én őrzöm a
kilenc juhot magamnak.
Jenő erre felállt büszkén,
s meghajolt a nép előtt.
– Így van rendjén! Legyen együtt
mindaz, ami összenőtt.
Azóta, ha feljön a hold,
felveszi a jelmezét.
Mosolyogva nézeget egy
nyájat őrző gesztenyét.
