Linktár

Valahol

Holdsugár fényében fürdő mező,
Megcsillan a fákon valami kimondhatatlan,
Fájón sóhajt az ég,
S hűs szellő díszíti a föld selymét,
Dobban valami odalent,

Talán kimúlt a nagy ősvilág,
S a halomból új élet sarjad,
Küzd a végtelenbe esve,
Egy csillag a kietlenben.

Nincs semmi, ami örök,
Számkivetett vándorlás közben,
Feketén ül az éj.

Mikor a hajnal kél,
Nap heve olvasztja a jeget,
Valahol elhal egy sóhaj a ködben.