Egykedvűen figyelem
A világ szürke és mocskos.
Én is szürke és mocskos vagyok.
Megfürödnék a szép szavakban,
de elfogynak lassan, hallgatok.
Az idő, a lét folytonos bennem.
- talán már meg is halhatnék -
Unom az egyforma percek táncát,
és nem hiányzik az öröklét.
Porból lettünk? Nem tudom,
Engem egy szegény anya szült,
aki ezzel egy buta létnek
még butábban ellenszegült...
Egyszerű kín, és bonyolult öröm
örök harca őrölte fel a létem,
de nem volt örömhöz sok közöm,
eddig még örültem, hogy éltem.
Az életnek örülök én most is,
egy élő az nem akarhat halni,
de egykedvűen figyelem a létem,
mibe akar éppen belekeverni.
