Gyilkos vérvonal 1.
Gina érdeklődve nézte az eléje táruló tájat, miközben férje, Nick vezetett. Gyönyörűen ívelt hegy látványa nyűgözte le, ahogy közeledtek a céljuk felé. Nick öröksége volt a hegy lábánál lévő, elhagyatott kúria, amelyen látszódott, hogy valamikor egész takarosan nézett ki. Az ódon falakon felfutó borostyán behálózta a falakat, de még az ablakok rácsaira is jutott belőle. Az ajtó nyikorogva tárult ki, ahogy Nick kinyitotta.
Gina kissé feszülten követte, félt az eléje táruló látványtól, de ahogy körbenézett, kissé megnyugodott. Már lelki szemei előtt látta a hatalmas nappalit, a könyvtárszobát és hálókat. Bár egy alapos festés és takarítás ráfért mindenre, de alapvetően tetszett neki az összkép. Szóval ez lesz a közös otthonunk.
Gina belekarolt férjébe, aki megmutatta neki a legfőbb birodalmát, a konyhát. Gina játékosan oldalba bökte Nicket, de tudta, hogy férje csak ugratja. Gina óvatosan húzogatta ki a konyhai fiókokat, hogy lássa, mit kell majd pótolnia, mikor az utolsó fiókot akarta kihúzni, az megakadt. Próbálta erővel, de nem ment. Így szólt Nicknek, aki szinte hozzá sem ért és már ki is húzta.
– Látod, csak technikásan kell csinálni – nevetett fel, miközben meglátta Gina elképedt arcát.
A nő bosszúsan nézett bele, és kezdte kiszedni a tartalmát, mikor váratlanul felsikoltott. A kiserkenő vér látványára Nick odaugrott feleségéhez, és megnézte, mi okozta a sérülést. Egy húsvágó bárd volt. Ahogy Nick közelebbről megnézte, csodálkozott, hisz az éle teljesen tompának tűnt.
– Azt hiszem, ez nem a te napod, drágám – simogatta meg feleségét. – Gyere, nézünk valami kötszert!
Annyira belemerültek a takarításba, hogy észre sem vették, hogy rájuk esteledett. Gyorsan megvacsoráztak, és teljesen kimerülten zuhantak az ágyba.
A hálószobában ütemesen ketyegett a kandallón lévő óra, amely álomba ringatta őket. Gina forgolódott álmában, majd egy apró nesz felébresztette. Ránézett Nickre, aki békésen horkolt mellette.
Valószínűleg erre keltem fel – mosolyodott el magában.
Kiment a konyhába egy pohár vízért. Ahogy nekitámasztotta magát a fiókos szekrénynek, az hatalmas robajjal kinyílt, ahol a bárd feküdt.
Gina ijedtében elejtette a poharat, és velőtrázóan sikoltani kezdett. Nick kócosan és félkábán botorkált be, el nem tudta képzelni, mi történt.
– Ne haragudj, szívem – mondta bűnbánóan Gina –, csak kinyílt a fiók, amikor hozzádőltem. És a frász jött rám – mutatott közben rá.
– Semmi baj – dünnyögte az orra alatt Nick. – Majd holnap megjavítom.
Gina fáradtan ébredt, a friss kávé illata beérződött a konyhából, amit Nick készített.
Legalább kicsit magamhoz térek – gondolta mosolyogva.
A konyhába érve Nick rápillantott, majd aggódva kérdezte:
– Jól vagy, drágám? Nem viselt meg az éjszaka?
Gina tagadólag rázta a fejét. Valójában, sokáig nem jött álom a szemére, hajnalodott már, mire visszaaludt. De nem akarta, hogy Nick aggódjon érte.
A férje gyorsan reggelizett, és már rohant is, mert fontos tárgyalás várta. Gina már megszokta, hogy férje elfoglalt, így szinte fel sem tűnt neki, hogy egyedül maradt.
Elmosogatott, majd visszatette az edényeket a helyére. Már csak a legalsó fiókba akarta tenni az edényt, amelyik tegnap kifogott rajta. Most könnyedén kinyílt, automatikusan bepakolt, de valami furcsa érzése támadt. Nem volt ott a bárd. Pedig megesküdött volna rá, hogy az éjszaka még ott volt.
Kinyitotta a többi fiókot, de egyikbe sem találta.
Mivel elég sok teendője volt még, nem foglalkozott tovább vele. Már késő délutánra járt, mire hazaért Nick. Furcsa, feszült hangulat uralkodott rajta, Gina még nem is látta ilyennek.
– Valami gond van, drágám? – érdeklődött.
– Semmi, csak munka – vetette oda foghegyről.
– Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.
– Csak hagyj békén! – förmedt rá.
Gina megdöbbent férjén, de nem kérdezősködött tovább. Szótlanul terített vacsorához, de neki valahogy most nem volt kedve enni. Nick azonban jóízűen falatozott.
– Képzeld, megéleztettem a bárdot – újságolta Ginának, mintha semmi nem történt volna. – Pengeéles lett.
– Megőrültél? – háborodott fel az asszony. – Így is elvágta a kezem, már elfelejtetted?
– Mindig felnagyítod a dolgokat. Rosszul nyúltál hozzá, ezért történt. A figyelmetlenséged miatt.
Gina dühösen viharzott a hálóba, minél előbb le akart feküdni, hogy mire Nick bejönne, már aludjon.
Gina először azt hitte, csak a szél süvít a kúria falai között. A hang lágy volt, mégis idegen, mintha valaki a nevét suttogná. A hálószoba lassan elmosódott körülötte, a falak megnyúltak, a padló recsegve hullámzott, majd hirtelen elsötétült minden.
A következő pillanatban már a nappaliban állt.
A levegő hideg volt, és valami émelyítően édes szag terjengett. A kandalló előtt egy gyerekjáték hevert: egy fából készült kisvonat, egyik kereke hiányzott. Gina nem értette, honnan ismerős, de a látványtól összeszorult a gyomra.
Aztán meghallotta a lépteket.
Lassú, súlyos lépések közeledtek a folyosóról. A padló minden egyes lépésnél mélyen roppant, mintha tiltakozna a ránehezedő súly ellen. Gina megfordult, és a félhomályban egy magas férfialakot látott. A férfi kezében bárd volt – ugyanaz a bárd, amelyet tegnap a fiókban talált.
A bárd éléről vér csöpögött.
A férfi arcát nem látta, csak a körvonalát, de a mozdulatai lassúak, kimértek voltak, mintha valami ősi ritmust követnének. A háta mögött egy nő feküdt a padlón, hosszú hajába vér tapadt. Mellette egy gyerek mozdulatlanul.
Gina sikoltani akart, de nem jött ki hang a torkán.
A férfi felemelte a bárdot, és ekkor a fény megcsillant rajta: a nyélbe vésett monogram – N.W. – élesen kirajzolódott. Gina szíve kihagyott egy ütemet. A férfi lassan felé fordult, és ahogy közelebb lépett, a sötétség mögötte mintha élő masszaként hullámzott volna.
A bárd megindult felé.
Gina hátrálni próbált, de a lába nem mozdult. A férfi már egészen közel volt, a bárd hideg fémje a vállához ért. A férfi ekkor megszólalt, rekedt, mély hangon:
– A vérvonal nem hal meg.
A bárd lesújtott.
Gina sikított és körülnézett. A szíve vadul vert, a keze remegett. A kandalló órája ütemesen ketyegett, mintha semmi sem történt volna. Nick békésen aludt mellette.
De Gina még mindig érezte a bárd hideg érintését a vállán.
,,Egy rossz rémálom, csak egy rossz rémálom“ – mondogatta magának kissé megkönnyebbülten, ahogy a konyhába indult egy pohár narancsléért.
Ahogy becsukta a hűtőajtót, az ablakon beszűrődő holdfény egy pillanatra megcsillant valamin. Gina közelebb ment, majd meglátta a csillogó tárgyat. Ösztönösen hátrébb lépett, mikor meglátta a rajta lévő monogramot, N.W.
Halkan felsikoltott, miközben a pohara hangos csörömpöléssel szilánkokra tört a padlón.
Gina remegve hajolt le, hogy az összetört szilánkokat összeszedje, amikor férje hangját meghallotta:
– Hát te meg mit csinálsz itt? – förmedt rá mérgesen. – Mit törtél össze megint?
Gina a váratlan hangtól összerezzent, és sikerült újból elvágnia az ujját. A kiserkenő vér gyorsan vörösre festette a padlót. Nick szemében különös fény csillant meg, ahogy visszatette a bárdot a helyére.
Gina erőtlenül próbált magyarázkodni.
– Ne haragudj, nem akartalak felkelteni – suttogta bűnbánóan.
– Hát pedig sikerült.
– Csak rosszat álmodtam, és kijöttem a konyhába narancsléért. És akkor... akkor megláttam a bárdot és... ugyanaz a monogram volt rajta, mint az álmomban – hallgatott el Gina, ahogy meglátta férje komor tekintetét.
– Persze, hogy az a monogram van rajta. Biztos tegnap megláttad a vésést és megmaradt a fejedben. Gina, mi van veled, amióta idejöttünk, teljesen szétszórt vagy – fogta meg a nő arcát gyengéden.
Gina maga sem értette, miért viselkedik így. Azelőtt sosem álmodott, vagy legalábbis nem emlékezett rá.
,,De ez most… olyan valóságosnak tűnt. És a bárd is... megesküdnék rá, hogy tegnap nem láttam rajta semmit“ – gondolta, de hangosan csak ennyit mondott:
– Lehet, csak kimerültem. Talán kicsit pihennem kellene – mosolygott erőtlenül.
Férje bólintott, majd magához húzta.
– Gyere, menjünk vissza aludni!
