Elvonókúra 2. (Visszaesés)
Két hét múlva szomjas lettem,
S hiányoztak a komák,
Párom akkor dudorászva
Készített egy vacsorát.
Sóváran és reménykedve
Néztem szét a házban,
De alig maradt néhány fogam
Folyton sajgó számban.
Asszonyom a tűzhely mellett,
Kezében egy fakanál,
Ahogy rám néz sunyi szemmel,
Szívem máris kalapál.
Megfogadtam akkor bölcsen,
Nem lát többé a kocsma,
Hátha majd a sodrófáját
A kukába bedobja.
Józan leszek, akár egy szent,
Békességben élek,
Nem kell többé sodrófától
Remegjen a lélek.
De mikor jött a szombat este,
Kiszáradt a torkom,
Vágytam én a jó italra,
Vajh mi lesz a sorsom?
Lopva néztem a kapura,
Hátha nem vesz észre,
Maradt még egy kevés fogam,
Egy újabb verésre.
Vége
