A szirén éneke
2026.07.19.
23.15.
A szirén éneke nem hívás, vallomás,
a tenger mélyéből jövő kiáltás.
Ahová senki sem mer lemerülni,
csak a szirén csalogató, gyönyörű hangját lehet hallani.
Ahol a hajók roncsai fekszenek, és a szívek,
amiket egyszer már végleg összetörtek.
Édes a hangja, gyönyörűen szól az éneke,
édes, mint az ígéret, hogy velem más lesz.
Édes, mint az emlék, amit nem tudsz elengedni,
a szirén énekel és te hallod a füledben zenélni.
Hiába mondják, hogy fogd be a füled,
te tudod, hogy nem a hang veszélyes.
Hanem az, amit a hang felébreszt benned,
a vágyat, a reményt, ami lett volna, ha másképp élek.
A részedet, ami még mindig hisz és remél,
a szirén azért énekel, hogy higyj benne még.
Nem azért, hogy elpusztítson, hanem azért,
hogy megmutassa, itt voltál, éreztél, éltél.
És túlélted, most már ússz tovább, menj,
a dal elhalkul, te meg maradsz erősebben.
