Sorsok
Lecsukott szemek, bezárt ajtók,
Miért oly' gyarló az ember, mondd, ugyan miért?
Miért él képmutatás e világ ölén,
Míg az őszinte lélek magányba tér!?
Értelmet kutat minden hamis szóban,
Lerágott csont ez már – búgja az élet halkan:
„Ez van, ezt kell szeretni” – súgja fülünkbe,
De ne hagyd, hogy a lelked rabja legyen ennek.
Szabadnak születtél, ez nem vitás,
Éld az életed, ne másolj sorsokat!
Minden út egyszeri, s a tiéd is az,
Ne engedd, hogy más írja meg a holnapodat.
Elkopott szavak fakadnak belőlem
Kőkemény ütemben, vágtató időben,
Jönnek még szebb napok
S talán valaki bekopog,
Egy szeretettel teljes
Megértő hajnalon.
Szentes, 2026. nyár
