Hazafelé
A lépcsőház ajtó zárjának kattanása véget vetett az újabb hétvége kétnapos varázsának. A ház előtti járdán még egyszer visszafordult és felpillantott a harmadik emeleti erkélyről integető Zitára. Határozatlan, lassú mozdulattal visszaintett, majd elindult az autója felé.
Lépésben haladva gurult az elágazásig. A József Attila utca sarkán megállt. A fasor, amely alatt az imént haladt, már elrejtette Zita házát a visszapillantó tükör elől. Egy pillanatra behunyta szemét, mély lélegzetet vett, és lassan engedte ki. Zita hajának illatát érezte, kezének lágy érintését, zöldes szemeinek csillogását az alkony fényeinek és árnyainak játékában. A kép olyan gyorsan foszlott szerte, ahogy érkezett.
Gázt adott, az öreg Fiat Punto kifordult az útra, és egyre gyorsulva gyűrte maga alá a következő napok aszfaltba zárt magányát.
A Siklósi úti kereszteződésen áthaladva pedig eltűnt a vasárnap esti forgalomban.
