Lélek meztelen
Földre dobta árnyékát a felhő,
és nem látszik tőle a nap.
Ha érzékelésed egyszer felnő,
megérted az álmaidat.
Kinyújtott kézzel és botladozva,
tétova szavakat suttogsz.
Ha falnak koppan benned a lélek,
lehet, feljajdulni sem fogsz.
Fájdalomról kár beszélni, lyukat
mar benned, mint a forró sav,
a mart lyukon keresztül láthatod
meztelen lelkű önmagad.
Élő szövetig foszlik le minden,
ami még emberré tehet,
magadba nézve megláthatod majd
a közelítő végzeted.
Valami furcsa okból, ez téged
már régen nem is érdekel,
hisz életed olyan régen már a
szakadék szélén térdepel.
Elnyomsz arcodon egy fanyar mosolyt,
és nincsen benned félelem.
Múlton, jelenen át a jövőhöz
érkezel lélek meztelen.
