Linktár

Sétáltam maradék nyárban

Rugdosom a száraz avart,
a nap hol eltűnik, hol előkerül.
A ritkuló levelek között a fák
csontváza a földre vetül.

Boldog vagyok, és nyugodt,
itt a világnak részévé válok,
és lehulló levélként magam is
álmodva, térdre hullni vágyok.

Szép álmokat kívánok, fák, én
hiszek a majd érkező nyárban,
hiszem, hogy a kanyargó ösvény
elvezet oda, hova mindig vágytam.

Ma még száraz avart taposok
reménykedve bújó napsütésbe',
az ősz most valahogy nem szomorít,
elbújok maradék nyaram ölébe.