Linktár

Vérszivattyúk

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/2 számában.

1916. február 21. Verdun

Egy kezdet és egy vég. Mind a kettő tragikus. A történelem olyan lapjai ezek, melyeket vérrel írtak, akár a legendás varázskönyvek némelyikét.

Lássuk az elsőt: 1916. február 21. Szomorú dátum ez. Vér tapad hozzá, sok vér, sok-sok ember szenvedése és halála, mely ezen a napon kezdődött, Verdun-sur-Meuse közelében, észak-kelet Franciaországban. Ezen naptól fogalom a szó: anyagcsata. Két napig hullt a fém az égből a védőkre. Az első roham sikeres volt. A németek erődöt erőd után morzsoltak fel, de a franciák végül fogcsikorgatva megállították a rohamozókat. A csata hónapokig elhúzódott, egészen december 18-áig, így a világ leghosszabb csatái közt emlegetik. A "vérszivattyú", ahogy akkoriban mondták. Ez kezdődött el Verdun erőd ostromával 1916-ban. A francia és angol haderő is támadásba lendült a Somme folyó mentén, 1916. július 1. és november 18. között. A Somme folyó völgyében 19 km széles arcvonalon kísérelték meg áttörni a német vonalakat. A támadás közvetlen előzménye a verduni kezdet, ahol a németek igen nehéz helyzetbe hozták a franciákat. Decemberre az antant végül elfoglalt egy 200 négyzetkilométernyi holdfelszínt, de áttörést nem sikerült elérnie. A 10 hónapnyi vérontás eredménytelen maradt... azaz...

A Vérszivattyú dagonyájában és purgatóriumi tüzében született meg az igény a világ első, "modern" elitalakulataira, az ún. rohamalakulatokra. Ez az izzó-véres acélbölcső ringatta a múltbéli és mai összes ELIT csapat ősét. 1916. december 18-án állították fel az első "keleti" rohamzászlóaljat. Ez a csapattest 1917 januárjában a 9. német hadsereg kötelékében a cári orosz hadsereggel harcolt. Hamarosan a nyugati fronton kiképzett magyar rohamalakulatok bizonyították, hogy az elit, az ELIT! Érdekességképpen meg kell még említeni, hogy a somme-i csatában részt vett egy bizonyos Adolf Hitler nevezetű katona is, aki ekkor megsebesült...

Tehát a kezdet: a németek 1916. február 21-én támadnak a Maas folyó jobb partján, 14 kilométernyi frontszakaszon...

1945. február 11-13. Buda

"...A németek egy éjjelen nem védték tovább Budát,
összegyűlt mindegyikük, 40 000 szoldát..."
(Bereményi-Cseh: Széna tér)

"...Az 1944. december 26-tól 1945. február 13-ig tartó harc folyamatában csak a várnegyed bevétele majdnem hét hétig tartott. Utánpótlás hiányában a védők nem tudták tovább tartani a Várat a túlerővel szemben, megadásról szó sem lehetett. ...Amikor a szovjet csapatok már a Széll Kálmán és a Széna téren voltak, a parancsnokság elhatározta a kitörést. Február 11-én este 8 órakor megindult a rohamozók első hulláma, aztán a többi. A kitörés óriási áldozatokat követelt, csak néhány száz magyar katona élte túl a poklot." (Európa hősei voltak)

1945. február 11-én este Budapest védőinek maradéka, németek, magyarok és mások egy utolsó tettre szánták el maguk, s ezzel a történelem legvéresebb lapjaihoz írtak néhány oldalt. A napokon át, több hullámban tartó kegyetlen, vériszamos kitörés során horrorfilmbe illő jelenetekre került sor. A második világháború harmadik legnagyobb katlancsatája egy hajnalon ért véget... mészárlással. A védők létszámáról nincsenek pontos adatok. A katlanban rekedt a 8. és 20. SS-lovashadosztály, a 13. és a Feldherrnhalle páncéloshadosztály, a 239. rohamlövegdandár részei, a 271. népi gránátos hadosztály egy része, az 1. és 12. SS-rendőrezred, a 102-es SS-Polizei harckocsiszázad, a 12. légvédelmi tüzérosztály, a lengyel és ukrán legénységű Galizien SS-dandár egy része, egy Luftwaffe repülőscsoport és még sok kisebb egység. Magyar részről a gyűrűbe szorult: a 10. gyalog- és a 12. tartalékhadosztály, az 1. páncélos és az 1. huszárhadosztály részei, a Billnitzer-csoport: az 1., 6., 7., 10., 13., 16. és 24. rohamtüzérosztály részei, a Kozma-csoport, a budapesti légvédelmi tüzércsoport: 1., 201., 206., 207. és 208. légvédelmi tüzérosztály, 52. páncélozott, önjáró (Nimród) gépágyús zászlóalj, a különleges műszaki parancsnokság és alárendelt osztályai. Budapest védelmére alakult meg az 1-2. egyetemi rohamzászlóalj, a rendőr rohamzászlóalj, "...külön ki kell emelni a Vannay Riadózászlóaljat... Vannay László a korábban az elszakított magyar területeken akciózó Rongyos Gárda kötelékében a gerillaháborúról szerzett tapasztalatait eredményesen kamatoztatta a főváros védelmében, részt vett a harcban báró tótprónai és blatnicai Prónay Pál is, az 1919-es Prónay Különítmény névadója, a Sopronban és környékén megtartott népszavazás kikényszerítője. ...ekkor már betöltötte a 70. életévét, és az általa megszervezett bajtársai is hasonló korúak voltak, így komoly harcértéket nem jelentettek. De megindító a hősiesség és az elszántság, amivel hajlott koruk dacára szolgálatra jelentkeztek. Prónay Pál a kitörés során a Kútvölgyben halt hősi halált..." (Eu hősei...)

Budapest védői között kis számban voltak még osztrákok, norvégok, lengyelek, az Ukrajna függetlenségért harcoló

Ukrán felkelő hadsereg partizánjai, szlovákok, oroszok, tatárok, elzászi franciák, finnek, flamandok, svédek. Malinovszkij, hogy igazolja az ostrom elhúzódását, Sztálinnak 188 000 védőt jelentett. Ha ennyien lettek volna, akkor ez a csata nem lett volna ilyen "rövid". A védők létszáma összesen talán 90 ezer fő volt, míg a hat szovjet és egy román hadtest összesen mintegy 160 ezer fővel támadott. A Budára visszaszorult védők február 11-13-án több hullámban megkísérelték a kitörést. "Budapest védői méltó utódai voltak a Drégelyt védő Szondi Györgynek vagy a szigetvári várból kitörő Zrínyi Miklósnak. Magyarország, mint a történelem során annyiszor, ismét Európa védőbástyája volt..." (Eu hősei)

A kitörés kezdetétől fogva a Széll Kálmán térnél és a Széna térnél gyilkos közelharc folyt a beásott, elrejtőzött szovjettel. A védőknek egy három gyűrűből álló védelmi sávot kellett áttörniük. A következő hullámok már hullahegyeken evickéltek át, aknavetőtől a golyószóróig mindennel lőttek rájuk. Nem maradtak adósok, visszalőttek, amivel csak tudtak. A csapatok menet közben áttértek az orosz fegyverek használatára, mert azokhoz mindig volt utánpótlás. A Széna teret egy kilőtt harckocsi lángoló roncsa világította meg, szinte lehetetlenné téve az átjutást. A legtöbben, mintegy ötezren itt, a Széll Kálmán tér-Széna tér-Margit körút térségében estek el Nincs konkrét bizonyíték ugyan, de valószínűsíthetően árulás történt. Az oroszok pontosan ismerték a kitörés menetrendjét, ezért lett olyan rettenetes mészárlás az egész. Az egyik ilyen közvetett bizonyítéknak látszik, hogy az ún. Wolf-harccsoport, amely a parancsot megszegve, több órával hamarabb megindult a déli pu. irányába, alig ütközött ellenállásba, nem kapott tüzérségi tüzet sem. A legtöbben tőlük maradtak életben. A harcok hevessége és kegyetlensége csak Sztálingrádéhoz mérhető. Ahogy olvasom és nézem az egykori résztvevők és túlélők visszaemlékezéseit, az tűnik fel, hogy egyikük fejében sem fordult meg a megadás gondolata. Sztálingrád védői megadták magukat, Budapest védői nem... Elgondolkodtató...

"...és az oroszok tüzelnek, tüzelnek,
ők meg ledűlnek, ledűlnek,
üvölt a tér, dől a vér, és ég a Széna tér,
´45 vad telén, a Széna-Széna tér..."
(Bereményi-Cseh: Széna tér)