Megtörtént esetek III. Mobil kálvária
Május 6-án, szerdán elvittem a mobilomat, mert nem lehetett tölteni. Azt mondták, holnapra kész. 35.000 Ft-ba fog kerülni.
Másnap, május 7-én elmentem a mobilomért, hiszen azt mondták, aznapra elkészül. Nem készült el, mert nem volt hozzá alkatrész raktáron, meg kell rendelni. A srác nézett valamit a monitorán, azt mondta 25.000 Ft lesz. Egy nagyon népszerű telefonom van, nem valami egzotikus készülék. Azt sem értettem, miért nem írtak e-mailt, vagy miért nem telefonáltak a feleségem számán, amit megadtam pont ilyen esetekre.
Türelmesen vártam.
Aztán felhívtam őket 14-én. Mondták, visszahívnak. Az ügyintéző hölgy vissza is hívott. Azt mondta, a telefonom szét van szedve, de a szerelővel nem tudott beszélni, mert nincs bent. Gyakorlatilag semmit nem tudtam meg. Ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy a Titanic azért süllyedt el, mert jéghegynek ütközött. Ugyanannyi hírértéke van mindkét információnak.
Május 19-én ismét felhívtam őket. A telefonom még mindig nem volt kész. Éppen tesztelés alatt állt. Erre azt válaszoltam, hogy én fél három körül elmegyek a telefonomért. Ha készen van, remek, kifizetem és elfelejtjük egymást. Ha nincs kész, akkor meg elviszem egy zacskóban. Én aznap a mobilomat el akarom vinni tőlük. A telefonos hölgy megjegyezte, hogy a telefon nincs az üzletben. De ez engem miért is érdekelne? Hát legyen! De ezt már csak gondoltam, mert egyébként ezer dolgom volt aznap. (Ma is!)
Két-három órával később kaptam a hírt, hogy elkészült a mobilom, mehetek érte.
Mentem.
Már annyira elvesztettem minden bizalmamat velük szemben, hogy egyáltalán nem lepett meg, hogy a két pultos srác elkezdett sutyorogni, miután megkérdezték, hogy két színű-e a telefonom hátlapja.
Nem. Fekete.
Várattak még egy jó ideig, közben ment a kétségbeesett csetelés, míg végre megmondták, hogy sajnos nem az én telefonomat csináltak meg, mert egyszerre két ugyanolyan készülék volt náluk szervizeltetni.
Én meg mondtam, hogy kérem a telefonomat, elviszem egy olyan helyre, ahol komolyan vesznek. A pultos fiú mondta, hogy de akkor nem kapok ajándékot.
Nekem nem ajándék kell, hanem a mobilom. Nem tudok dolgozni sem miatta, a kétfaktoros biztonsági rendszer miatt. Az adózásomat sem tudom intézni, de még a bankomba sem tudok belépni. Az a furcsa, hogy ezt nem üvöltve mondtam, csak indulatosan.
A pultos fiú mondta, hogy a főnök szeretne velem beszélni. Először nem akartam, aztán csak elvettem a telefont és elmondtam ugyanazt, amit már a pultosoknak is. És ismét hozzátettem, hogy azonnal el akarom vinni a telefonomat egy olyan helyre, ahol komolyan vesznek.
És visszaadtam a telefont.
Azt mondták, fél óra múlva ott lesz a mobilom.
Elmentem meghosszabbítani a parkolást (mert mobil nélkül ezt is csak személyesen lehet), aztán bementem a közeli áruházba, vettem egy tollat és egy rejtvényújságot és múlattam az időt. Persze közben ezer dolgom lett volna. De a szerviz csak rabolta és rabolta az időmet.
Visszamentem időre, de a mobilom persze még nem volt ott. Már meg sem lepődtem.
Így legalább a pultos srácnak volt ideje elmesélni, hogy a főszerelőjüket elütötte egy autó, de már jól van. És ilyen esetekben ki szokták adni a munkát egy másik szerelőnek. Ezért van a csúszás meg a kavarodás.
Mire én azt mondtam, hogy ez szomorú és örülök, hogy már dolgozik a főszerelő, és volt telefonszámom (a feleségemé), e-mail címem, bármelyiken értesíthettek volna.
A pultos fiú jól csinálta a dolgát, mert mindent rám hagyott, és többször mondta, hogy jogos a felháborodásom. Nem mintha azért háborodtam volna fel, mert jogosnak tartottam.
Szóval megint rabolták az időmet.
Amikor megérkezett egy kerékpáros futár kinézetű srác, még sutyorogtak egy kicsit, aztán a pultos felhívta a főnököt, és még utoljára megkérdezte a srácon keresztül, hogy nem hagyom-e ott a telefonomat, hogy ingyen megcsinálják.
Megkérdeztem, mikorra?
Másnap délután négyre.
Mondtam nem, és elvettem a telefont. De azért gyanús volt a dolog.
Autóba ültem és elhajtottam egy nagyáruházhoz, ahol van több telefontársaságnak is üzlete. Gondoltam, szerencsét próbálok!
Sorszámot húztam és azonnal fogadott is egy srác.
Mondtam, remélem, tud segíteni. Elmondtam, mi a telefon hibája.
Ők már nem foglalkoznak szervizeléssel. De van a közelben egy fiatal srác, nagyon megbízható, ők is hozzá szokták küldeni az ilyen ügyfeleket, mint én.
Megköszöntem a segítséget, és elmentem az egyszemélyes céghez.
A tulaj megnézte, mondta, van alkatrésze, és ha fél hétre visszajövök, addigra meg is csinálja. Azt mondta, 18.000 Ft lesz az ára. Ez negyed hatkor lehetett.
Hazarohantam, elvittem sétálni a kutyákat, adtam nekik enni és már indultam is vissza.
Kész volt a telóm, fizettem és elkértem néhány névjegykártyát, hogy kirakhassam a tanáriban, mert sajnos egyre ritkább az ilyen szakember.
Első dolgom az volt, hogy felhívjam a nővéremet, mert névnapja volt, de nem tudtam eddig felköszönteni. Most sem sikerült.
Visszamentem a sráchoz, nézegette, kikapcsolta, bekapcsolta, majd közölte, valószínűleg az antennát szakíthatták el az előző helyen és ilyen alkatrésze nincs, de péntekre megcsinálja. 7.500 Ft lesz az ára. Persze, hogy ott hagytam.
Haza felé menet bemondta a rádió, meghalt Scherer Péter.
