Mint barom a rámpán
| Szépirodalom / Versek (57 katt) | Kohász |
| 2026.04.21. |
Mint barom a rámpán,
tűrjük, jön a végzet.
Nem kegyelem vár ránk,
hanem az enyészet.
*
Nézem az arcodat,
halál jele rajta.
Elhaló hangodat,
már csak szívem hallja.
Rég tudom, hogy itt hagysz.
Látom, ahogy szenvedsz.
Tudom, nem maradhatsz...
A sors tőlem elvesz.
Akkor sem búcsúzom!
Érjen, mint a villám!
Amikor majd elmész,
szakadjon az ég rám.
*
Mint barom a rámpán,
tűrjük, jön a végzet.
Nem kegyelem vár ránk,
hanem az enyészet.
2023.01.19.
| Előző oldal | Kohász |












