A hatalom baklövése
Gróf Almási Krisztófóró Tihamér Edőme meglehetősen zabosan tépte fel az elsötétített üvegekkel rendelkező csótányirtó kisbusz ez eddig lezárt ajtaját. A bent ücsörgő állami alkalmazott nemes egyszerűséggel fegyvert fogott rá.
– Tisztelt uram! Mégis mit képzel maga magáról?! A legkevésbé sem érdekel, hogy fegyvert fog rám! Felszólítom önt, azonnali hatállyal vegye le a mocskos kezét a tegnapi brokkolis pizzámról! Hacsak nem akar nagy pofonnak kisgazdája lenni az elkövetkezendő három percben úgy ötvenszer.
– Nekem nyomod, vakegér?! Nem tudom, feltűnt-e neked, hóvirág, hogy itt én vagyok a hatalom, az atyaúristen! Titkos ügynökök elitje. Azt csinálok, amit csak akarok! Engem maga az állam hatalmazott fel! Amúgy meg ez az én pizzám!
– Igen, az állát fogom először kezelésbe venni egy jobb horoggal, és esküszöm, senkinek sem fogom elárulni sem az ön titokügynökségét, sem pedig azt, hová fogom elásni.
– Titkos ügynökség, te dagadt vén barom. Amúgy te engem most fenyegetsz, kis táska?
– Nem. Tényeket közöltem. Amúgy a nevem Gróf Almási Krisztófóró Tihamér Edőme! És kérem, maradjunk a magázódásnál, mert ugye se disznót nem őriztünk együtt, se a pertut meg nem ittuk emlékeim szerint. A nevemre meg kissé kényes vagyok, legyen kedves ne dagadt baromnak nevezni! Engedje meg, kérem alássan tisztelettel, hogy bemutatkozzam önnek, ha már lusta volt elolvasni a megfigyelési adatlapomat. Gróf Almási Krisztófóró Tihamér Edőme a becsületes nevem, és egy titokügynöknek ezt azért illenék ellenőrizni, mielőtt házhoz jön a pofonért.
– Titkos ügynök vagyok, baszod! Te tényleg nekem nyomod ezt az ótvaros vakert, hajháló?! Te akarsz itt velem pofozkodni, vén trottyos?
– No de kérem! Nem lesz itt semmilyen pofozkodás! Csupán egyoldalú tevékenység, az is az én részemről, önnek! Én pofozom magát, ha már a jó modort nem tanítják a titokügynök iskolában! Amúgy meg lehet, benne vagyok a korban, ám de ugyebár ez nem releváns esetünkben. Tekintve, én háromszoros világbajnok voltam a Wilhelmdoni Olimpián, az angol boksz nemzeti sport hagyományőrző nemesi területén. Az ilyen félnótások, mint maga, simán csak box-nak is nevezik ezt a méltán magas színvonalú hagyományőrző nemzeti sportot.
– Baj van a hallásoddal, tata? TITKOS ÜGYNÖK! Nem pedig titokügynök! Vili? Amúgy meg cseszd meg a hagyományőrzésed, te Gróf! Nekem te ne nyomd ezt a szar dumát, haver! Vili, kis tesó?! Én egy igen magasan képzett, állambiztonsági szakember vagyok. Itt van ni a jelvényem is! Kapisgálod már, kis haver? Te most azt fogod tenni, amit én mondok neked! Remélem, vágod a szitut.
– Vágni? Igen, azt tudok. Bár nem igazán értem, mire jó ez a békétlenség? – Tette a rendeltetési helyére a még nagyapjától örökölt családi ezüst keretes monokliját, igazgatta meg elegáns, fekete cilinderét és fekete, hasított bőr kesztyűit. – Miért nem értek szót magával? Szeretném tájékoztatni, az a jelvény a legfőbb okozója igen komoly bélrendszeri problémáknak. Ám de értem a helyzet szifilisztikáját a jelen eset karakterisztikájában. Hát legyen, ha vágni kell, hát vágjunk!
– Te meg mi a fas…
A következő pillanatban Gróf Almási Krisztófóró Tihamér Edőme, a Wilhelmdoni Olimpia háromszoros angol-boksz világbajnoka úgy vágta szájon a jelvényét maga előtt lobogtató állambiztonsági szakembert, hogy az azonnal lenyelte három fogát a jelvényével együtt. Majd széles ívben repült az elsötétített ablakú kisbusza hátuljába, aminek az oldalára ezt írták: Csótányirtást vállalunk! Áttelelt a poloskája? Hívjon minket bátran!
– Kedves uram! – vette fel fekete cilinderét és matt fekete hasított bőr kesztyűjét újra a Gróf, miután megigazította elegáns zsakettjét és a nagyapjától örökölt ezüstkeretes monokliját. – Úgy gondolom, ezt a témát kibeszéltük. A továbbiakban kérem, tartózkodni szíveskedjen zaklatásom tekintetében.
– De ezt most miért?! – nyögte halkan a kisbusza hátuljába épült, mostanra kissé foghíjas titokügynök, aki valójában titkos ügynök.
– Hmm… gondoljuk csak át szépen sorban! Nos, ön kémkedik utánam. Legyünk őszinték, kérem! Szíve joga, ha erre van gusztusa és ideje. Ráadásul jól megfizetik érte, hát legyen. Én nem titkolok semmit sem. Ön az engedélyem nélkül tegezett le, szemtelen és tiszteletlen volt irányomban, ám de ugyebár ez is elnézendő dolog. Úrnak születni kell, a bunkó meg csak úgy terem az út szélen. Aztán. Lenyúlta a brokkolis pizzámat! Ez is bocsánatos bűn, mert nem ön keverte össze a rendelést, hanem a pizzafutár. Én kaptam az önét, ön megette az enyémet! Ráadásul eme határozottan és hatványozottan aljas tettét tette ön állami hivatalnokként, felesküdve hazájára, az alkotmányra, a hatalom mögé bújva. Bár nem pizza eltulajdonításra esküdött fel, sajnos van ez így néha. Minden állami alkalmazott ezt teszi, akinek nincsenek helyén a tökei… Ám de ugyebár! Arra már nincsenek se szavak, se pedig enyhítő körülmények, hogy az extra erős chilis hagymás babos családi pizzára ananászt rakatott extra feltétnek sonka helyett, a brokkolimat meg kidobta! Javaslom önnek a továbbiakban az ATOMIX hashajtó használatát. Az segít majd önnek hozzájutni mihamarabb a jelvényéhez és így elkerülheti a szorulást is. A lenyelt fogai tekintetében sajnálatos módon nem tudok önnek segíteni. Igyekezzék, kérem, nem beleharapni a saját hátsójába székeléskor.
Vége…
a világnak is… ????
