Tél vége
Mártélyon barangolok,
Hó ropog a bakancsom alatt,
Fehér csönd hull reám halkan,
megrezzennek a fák gallyai,
a tél szerelmet takargatva felém int.
Készül már a tavasz szele,
de várni kell még picit vele,
Zimankó ül a partokon,
s a táj szép így, lágyan havazón.
Hűs a szellő, csipked az idő,
forralt bort kíván a szív s benne az erő,
Halászlé rotyog a bográcsban,
füstös párája felszáll az égre,
mint meleg ima az éj sötétjébe.
Állok csak a hóesésben,
a Holt-ág ölel csendesen,
szívem dobban újra meg újra
buzgón, hevesen...
Mártély, Tisza-part, 2026 tél
