Üvöltő szelek
Szerettem hiúzszemét,
Szerettem keblét,
Ölének csillagösvényét,
Szerettem testének lágy vonalát,
Hajának dús koronáját,
Melyet átkarolt a holdsugár,
Szerettem durva modorát,
Kínzását, lelkének sötét aranyát,
S szerettem komor pillantásait,
Gyilkos hullámát szemének,
Szerettem még akkor is,
Mikor mást szeretett,
S engem mélységgel megvetett,
Pokol volt nekem, s mégis szerettem,
S most a sír fenekén pihen,
Nem látja már a napsugár lágy színeit,
Most koporsó fedelén dobban a föld,
Ő volt nekem a mindenem,
S most a temetőben lelkemben üvöltő szelek
Szórják szét bánatom,
Szerettem őt, s szeretni fogom,
Míg sírba nem tesznek egy harang kongása alatt.
