A halott ára
Borús, esős idő virradat ezen a reggelen. Gréta, az özvegy nehéz szívvel kelt fel. Ma volt a temetés napja. Andrást, a férjét gyászolta.
Három hónappal korábban kezdődött minden. András egyre rosszabbul lett napról napra. Majd az utcán összeesett, mentők vitték a kórházba. Akkor derült ki, hogy őt is hatalmába kerítette a gyilkos kór. Rák. Ez csak három betű, de szinte mindig a halállal egyenlő. Most is ez történt.
Gréta éjjel-nappal mellette állt, de a betegség legyőzte. András napjait főleg a laptopján való szörfözés tette ki. Az utolsó napon is a gép előtt lett rosszul. A monitoron csak egy üzenet villogott, hogy majd ő elintéz mindent, ne aggódjon.
Gréta a szokásos kávéját vitte be a férjének, amikor meglátta ráborulva az asztalra. Azonnal értesítette a mentőket, de ők már csak a halál beálltát állapították meg.
Az utána következő napok szinte összefolytak az asszony számára. A temetés körüli intéznivalók, a részvét telefonok, amelyekre szinte nemmel, igennel és köszönömmel válaszolt. Olyan gyorsan történt minden.
És most itt az utolsó alkalom, hogy elbúcsúzzon végleg tőle. Ránézett az órára és összeszorult a szíve. Indulnia kell, gépiesen felöltözött és beült a hívott taxiba.
A szertartás alatt csak meredten a koporsót nézte. Fel sem fogta, hogy kik voltak körülötte, csak arra eszmélt, hogy már a sírnál állnak.
A szertartás végén egyedül maradt. A fák lombjai között süvöltött a szél, hideg borzongás futott Grétán végig. De nem a hidegtől, hanem attól a pillantástól, amit egy különös nő közelsége okozott.
– Elnézést kérek, ha zavarom – kezdte a különös idegen –, de úgy látom, hogy nagyon szenved itt egyedül.
Az ismeretlen nő bár kedvesen beszélt, mégis valami furcsa volt benne.
– Semmi baj – sóhajtott Gréta. – Tudja, a férjem – csuklott el a hangja.
– Megértem. Még friss a fájdalom, de talán én tudok segíteni.
Az özvegy hitetlenkedve nézett rá.
– Mégis hogyan?
– Vissza tudom hozni a holtakat, de nem kérdezhet semmit.
Grétát egy pillanatra sokkolta az információ, de hosszú napok óta először gyúlt remény a lelkében.
Beleegyezően bólintott.
– Bármit kér érte megadom – mondta bizakodva. A kezdeti ellenszenvnek már nyoma sem volt. Teljesen elvakította a remény.
– Akkor ma éjfélkor itt találkozzunk, de ne késsen! – felelte a nő, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
Gréta hazafelé menet azon gondolkozott, hogy vajon a képzelete játszott vele vagy valóban megtörtént a beszélgetés. Az idő vánszorgott, mire elérkezett az este. Az özvegy kezdett elbizonytalanodni.
"Teljesen megőrültem, hogy elhiszem ezt" – morfondírozott magában. Mégis valami megmagyarázhatatlan érzés azt súgta, hogy menjen.
A temető sötétbe burkolózott, a lámpák fénye halványan világított. Gréta összeszedte minden bátorságát, hogy belépjen. A szél susogása, és egy-két madár rikoltozása törte meg a síri csendet.
A nő már várta az özvegyet, aki megkönnyebbülten felsóhajtott.
"Mégsem képzelődtem" – nyugtatta magát. Táskáját magához szorítva közeledett.
– Szóval mégis eljött – mosolygott rá az idegen nő. – Jöjjön, mindjárt meglátja!
Gréta visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi fog történni. Éles fény hasított a szemébe. Mire újra látott, ott volt ő, András.
– Ez lehetetlen – dadogta. Szeméből eleredtek a könnyek, ahogy magához ölelte a férjét.
András mosolygott, de mégis érintése jéghideg volt. Gréta beleborzongott férje érintésébe.
– Hogyan tudnám meghálálni ezt? – kérdezte könnyei közt az idegen nőtől. Táskájáért nyúlt, hogy a benne levő összeget átadja, de az idegen nő felnevetett.
– Ez már rendezve van – legyintett.
– Ezt nem értem – dadogta zavartan Gréta.
– Már a férje a halála előtt kifizette az árát – mutatott András felé.
– De akkor én mit adjak? – hebegte.
– Mindjárt megtudja. Az én áram a pénz, már rendezve van. De a Halálnak még most kell fizetni. Egy életért egy halál jár – nevetett fel gúnyosan a nő.
Gréta döbbenten nézett a férjére, akinek metsző tekintetéből hiányzott mindenféle érzelem.
– Az életem ára a te halálod, kedvesem – nézett össze András cinkosan az idegen nővel.
Gréta pillantása még utoljára férje arcára esett, majd elnyelte az örök sötétség.
