Linktár

Emlékkép

„Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.”*


Szépséged szürke fátyol
Kusza szálainak ölelése közt
Virágzik,
Akár egy harmatos ködvirág
A dermedt őszi avaron,
Csupán ennyi maradt.

A távoli messzeség
Sötét árnyai közt
Keserűség fénye pompázik,
Egy fojtogató emlék,
A kétség és gyötrelem
Sziluettjében,
Hol a valóság homályos,
Akár egy délibáb,
Ott egy gonosz kontúr sejlik,
S csendben alakot ölt
A soha nem múló fájdalom.