Konklúzió (?)
| Szépirodalom / Versek (38 katt) | Kohász |
| 2026.02.02. |
Mikor csak nézel magad elé,
emlékek száguldnak agyadban.
Elmerülsz, mint egy hűs patakban.
Reménytelenség az emberé.
Bonyolult ez a világ neked!
Folyton a titkait kutatod.
Amikor hiszed, mindet tudod,
már eltékozoltad életed.
Múltad részben ködbe vész, és fáj.
Utad tüskés bokrokkal tele.
Érdemes vagy-e új sebekre?
Kell neked ez a veszélyes táj?
Emlékek simítanak, bántanak.
Kár ezzel gyilkolnod magadat!
A múltban semmi sem változhat.
Az emlékezők is meghalnak.
2020.10.05.
| Előző oldal | Kohász |












