Öröklét
| Szépirodalom / Versek (37 katt) | Erdős Sándor |
| 2026.02.01. |
Öröklétbe fagyott szavak
dörömbölnek időn át,
újraéledt a sötét múlt,
meghalt már a szép világ.
Elhervadtak a virágok,
rothadnak a szirmaik,
szülők eltaszítják fiuk,
nevetve elengedik.
Hamuvá vált sötét erdő,
már csak a bűzt leheli.
Zúznak züllött, sötét hordák,
elveszett, mi emberi.
Eljött hát az örök sötét?
Sárba fúlt a szerelem?
Kérdezi egy vérző angyal
égen úszó fellegen.
Ne várjad a megtisztulást!
Új magokat vet a szél.
Mi korunkra véglegesen
ráborul a szemfedél.
| Előző oldal | Erdős Sándor |












