Tengerre magyar 7. - Előkészületek
Mikorra hőseink megérkeztek a szigetre, ahol hajótörést szenvedtek, a nap már lassan kezdett lebukni jó éjszakát kívánva a szigettengernek. Duzzadt Géza gyorsan el is búcsúzott tőlük mondva, hogy még a varsáit is fel kell szednie az est beállta előtt. Mivel már a társaság kellőképpen megéhezett a pálinka áldásos hatásának és az idő teltének köszönhetően, úgy döntöttek, főznek a bográcsban valami jóféle vacsorát, mielőtt elteszik magukat holnapra.
A feladatokat igazságosan megosztották egymás között. Popeye ismét a tüzelőanyag beszerzésével és konyhakész állapotra hozásával, Pista az alapanyagok, jelen esetben krumpli, kolbász, hagyma előkészítésével, Buborék pedig a konyhalány szerepét magára öltve a bogrács tisztításával foglalatoskodott. Nem vallott részükről nagy fantáziára, hogy ismét paprikás krumplit készítenek, de ez az igazán mennyei étel mindegyikőjüknek bejött. Miközben az ételük rotyogott a bográcsban, körbe ülték a tábortüzet és tervezgették a holnapi nap teendőit.
– Első és legfontosabb feladat a hajó kijavítása lesz – közölte a kapitány ellentmondást nem tűrő hangon.
– Naná, hogy – bólogatott Pista és néha el is ment a tűz mellől néhány percre lecsekkolni a hajójuk aktuális állapotát, legelsősorban a rakományt. Mindenképpen meg szeretett volna bizonyosodni felőle, hogy a hajó gyomrában tárolt bor és pálinka nem kap-e vizet a hajó sérülésének következtében. Ezt érzékszervi vizsgálat útján állapította meg, magyarul megkóstolta őket. A negyedik szemre és gyomorra vételezés után a járása már meghazudtolta egy tíz éve a tengeren szolgáló matrózét.
– A jó büdös... – csapkodta a nyakát Buborék.
– Mi a bajod, idegesíted magadat? – nézett rá Popeye. – Akkor fejbe csapkodd magad, ne nyakon! Nesze a szekerce, lásd, kivel van dolgod! – nyújtotta felé a szerszámot.
– Nagy marha vagy, komám – vágott vissza Buborék –, rohadt sok itt a szúnyog, mindjárt felzabálnak.
– Ez ellen nem nehéz védekezni. Ülj át ide a jobbomra! – mondta Popeye, miközben a széljárást tanulmányozta, majd kitépett egy nagy fűcsomót és a tűzre vetette.
A füst pillanatok alatt beborította Buborékot, aki könnyezve menekült a tűz mellől.
– Már nem csípnek, ugye? – röhögött Popeye. – Ha nem bírod a füstöt, keress vaddisznószart, és kend be magad vele, az is elriasztja őket.
Még néhány apró évődő közjáték következett közöttük, de végül mind a hárman immáron jóllakva a sátorba vonultak aludni. Sok munka fog várni rájuk az elkövetkezendő napon.
Az éjszaka nyugodtan telt számukra eltekintve attól, hogy alulöltözöttségük miatt fázni kezdtek, ezért ideiglenesen leszerelték a hajójuk vitorláját, amivel betakaróztak. Ezek után már úgy aludtak reggelig, mint a bunda. Kivéve Pistát, aki olyannyira lelkiismeretes volt, hogy az éjszaka folyamán is ellenőrizte néhányszor a rakomány állapotát.
A napfelkelte csodálatos képében mutatta meg a tájat ébredező hőseinknek. Párafelhők úsztak a víz felett és az erdő fái között. Békahadak kiabálták szét álmaikat a vízimadarak értő hallgatóságának, és három álmos kalandor dörgölte ki a szeméből a bennragadt álomfoszlányokat. Pista a vízparton végezte el dolgát Popeye kifejezett rosszallásától kísérve.
– Odapisálsz, ahol dolgozni fogunk a vízben állva a hajót javítva?
– No, de kapitány úr, mire mi nekiállunk, már rég elvitte a víz – vetette közbe Pista.
– Hogyne! A halak meg úgy berúgnak, hogy kijönnek csárdást lejteni a rétre. Menj gyorsan a fák közé, vagy lemetszem a virslidet!
Pista nem várta meg, hogy a kapitány valóra váltja-e csonkítási ígéretét, hanem gyorsan a szerszámát markolászva befutott a part menti erdőbe befejezni, amit elkezdett. Buborék és Popeye egy könnyed reggelinek szánt szál kolbász elfogyasztása után munkához is látott. Nagy nehezen Pista is csatlakozott hozzájuk, miután a kapitány hozzávágott egy deszkát, kilátásba helyezve, hogy agyoncsapja vele, ha nem segít.
A három szorgos ember gyorsan haladt a hajó javításával. Kicserélték a törött deszkákat, és még egy kisebb korlátot is készítettek a hajó oldalára, a kapitány szerint azért, hogy Pista egy nagyobb viharban tudjon biztonságosan hányni. A megmaradt műanyag flakonok mellé felerősítették a gumiabroncsokat stabilizátorok gyanánt, majd a megmaradt deszkákból a fedélzeten lévő sátrat helyettesítendő, kisebb kabint is készítettek. Az éjjel leszedett vitorlát is visszaszerelték az árbocrúdra, majd az összes felszerelést berakodták a hajóba a sátorral egyetemben, amit Pista időközben lebontott.
Mikor mindennel készen voltak, a kapitány összehívta a személyzetet, mind a kettőt és kiadta az első parancsot:
– Sorakozó! Mindenki leül ide a partra, rögtönzött haditanácsot fogunk tartani.
