Nagy Bumm I-II.
I.
Mivel senki nem tudja, akár a következő módon is történhetett!
Nagy bulit csaptak valahol az anyag részecskéi. Mindenkit szeretettel vártak. Egyre többen lettek, egyre melegebb lett, egyre jobb lett a buli, hát ledobták az elektronhéjakat! És csak forróbb és forróbb lett a buli.
Persze elterjedt a híre, milyen jó a hangulat. Egyre többen jöttek. Pizzafutárok is. És ők is ott maradtak. Piáért már küldeni se kellett, mert borospincék, sörgyárak is csatlakoztak. Mint ahogy a tehenészetek, csirkefarmok, városok, országok, kontinensek és igen, az egész Föld. Mindenki és minden egy egyre jobban összehúzódó helyen.
És még mindig jöttek, a Naprendszer minden bolygója, holdja, törmeléke, kisbolygója. A hangulat egyre forróbb lett. Már a szomszéd rendszerek is jöttek. Ki egy láda pezsgővel, ki egy tálca sörrel. A Szíriusz 15 liter kajszi pálinkával. És a buli egyre forróbb és forróbb lett. Megszűntek a határok az egyes részecskék között. Amikor ez kitudódott, mindenki oda akart menni! És ment is! Egyre többen voltak egyre kisebb helyen. Pezsgőztek, boroztak, söröztek, pálinkáztak. Mindenki egyre közelebb érezte magát a másikhoz. Már annyira összenyomta őket a gravitáció, hogy egyre többen valami egészen különös állapotba kerültek. Olyan érzés volt, amihez képest a világ legjobb kielégülése sehol sem volt.
És minél több elem érte el ezt az állapotot, annál jobb érzés volt. Már az ismert és ismeretlen világok mindegyike a buliba akart menni! És ment is! És amikor már minden és mindenki ott volt és már minden és mindenki teljesen feloldódott és olyan állapotban került, amit máshogy soha nem lehet előállítani, mindenki és minden elkezdett visszaszámolni tíztől. Ötnél megitták az utolsó pohár alkoholt is, egynél szájon csókolták a mellettük lévőt, nullánál mindenki egyszerre kiáltotta: Bumm
Azóta tágul a világegyetem.
II.
Lehetett volna másik megoldás is.
Mert mi lett volna, ha nem elég jó a buli, nincs meg a kellő hőfok és csak forrong az a szerencsétlen feketelyuk?
Akkor jön Kovács úr, a hentes és Kovács úr, a fűszeres! Megállnak a fekete lyuk mellett és Kovács úr, a hentes ezt mondja:
– Látja, látja! Mondtam, hogy legalább öt csepp kell egy igazi világhoz, de maga mindig spórol!
Mire Kovács úr a fűszeres így válaszol:
– Persze, igaza volt! De kíváncsi voltam, mi történik három csepp után. És azért beláthatja, hogy nagyon érdekes adatokhoz jutottunk!
Most némi csend következett. Évmilliók vagy másodpercek? Ki tudja? Nem volt értelme az időnek, így a mérésének sem.
– Na! Kezdjük? – kérdezte Kovács úr, a hentes.
– Kezdjük! – válaszolta Kovács úr, a fűszeres.
– Öt csepp? – kérdezte Kovács úr, a hentes.
– Öt csepp! – bólintott Kovács úr, a fűszeres.
– Egy, kettő, három – számolták együtt – négy, ez nagy lesz – mondta Kovács úr, a hentes.
– Nagy bizony – dörmögte Kovács úr, a fűszeres, miközben a csepegtetőjéből belecsöppentette az ötödik cseppet is a feketelyukba.
Szinte azonnal megtörtént a robbanás.
Hát, így is történhetett volna.
