Utazás Kentauriába
A sötétben mindig szorongok, rám tör a nehézlégzés és olyankor kapkodom a levegőt, mint aki meg akar halni. Próbáltam már elalvás előtt a lámpát égve hagyni, de ugyanaz a vége. Nehézlégzés és levegő utáni kapkodás. Szüleim már elvittek orvoshoz is, akinek mindent el kellett mondanom, még azt is megkérdezte, mikor és hányszor megyek el vizelni egy nap. Bár nem értettem, hogy erre miért van szükség, de ráhagytam az őseimre és az orvosra, hisz ők mégis csak felnőttek.
Aznap, amikor hazaérkeztünk az orvostól, este megmutatta magát az, amitől igazán féltem. Eddig soha nem láttam, de mindig éreztem, hogy ott van a közelemben, de azt nem, hogy ennyire kiborít a látványa. Ott feküdtem az ágyamon, és a Batman képregényemet forgattam, amikor a lámpa fényénél árnyékba borult a szoba. Abban a pillanatban felébredtem, de valami azt súgta, hogy menjek oda a szobám ajtaja melletti polchoz. Így hát odamentem. A régi üveggömbömet láttam, amit hétéves koromban kaptam a nagyszüleimtől. Azt mondták, ebben világok rejtőznek, majd meglátod. Nem akartam hinni a szememnek. Önmagamat láttam egy teljesen idegen helyen más lények társaságában. Akkor jöttem rá, hogy nagyiéknak igazuk volt.
Van egy képességem, ami másnak a családban nincs. Látok dolgokat, amikre mások nem képesek. Így teljesen logikus magyarázata van annak is, hogy miért éreztem eddig olyan furán magam a sötétben. Felkészítettek egy teljesen más világra és egyben utazásra, ami csak az enyém. Egy hang azt súgta az üveggömbből. Gyere, gyere! Egyre csak hívogatott. Keresni kezdtem a szobámban egy erre alkalmas helyet, akár egy átjárót, de csak a könyveimet és a ruhásszekrényemet találtam, aztán megpillantottam egy rést a falon, ami úgy nézett ki, mintha a vakolat kezdett volna bomlani.
Megtaláltam. Ez volt az átjáró. Tovább bontottam és a vakolat mögött egy életnagyságú ajtót találtam. Kinyitottam és átléptem egy teljesen más világba. Megérkeztem Kentauria erdejébe, ami igazából egy valódi dzsungel volt és tele volt rikoltozó makákókkal és fejmagasságig érő növényzettel. Patadobogást hallottam a távolban, így meghúzódtam a növényzetben és hamarosan olyat láttam, mint még soha. Kentaurok sokasága tárult a szemem elé. Embertesttel rendelkező lények, amiknek négy lábuk van. Annyit hallottam az egyiktől. Megérkezett. Egyből tudtam, hogy rám gondolnak. Valami azt súgta, hogy különös vagyok a számukra. Igen, én is érzem. Hangzott egy másiktól. Keressük meg! Előttünk járhat. Nem lehet messze.
Arra gondoltam, mit akarnak velem csinálni. Próbáltam nyugodt maradni, és miután elhaladtak ezek a lények az ösvényen, én is kimerészkedtem a sűrűből. Körbejártam a vidéket, és próbáltam menedéket keresni éjszakára, mégiscsak a dzsungelben vagyok. Pár órája bolyonghattam, amikor találtam egy sziklafal mellett egy barlangot. Gondoltam, ez jó lesz éjszakára behúzódni a sziklák közé a vadon elől. Beljebb mentem a barlangba, és akkor láttam meg a fényt, amiért később hálát adtam. Észrevettek a kentaurok és abban a pillanatban rájöttem, hogy nem kell nekik tovább keresni, mert valami oknál fogva itt fognak tartani.
– Na, lám csak, egy embergyermek. Azt hiszem, téged éreztünk. Nem de?
– Azt hiszem, igen. Ti kik, vagy mik vagytok?
– Talán félsz?
– Kellene? – kérdeztem vissza gyors ütemben. – Azt hiszem, nem kell tőletek félnem, hisz ti csak egy kitalált világ kitalált lényei vagytok, ami csak az enyém.
– Ebben igazad van. Valamikor réges-rég egy üveggömböt kaptál a hozzátartozóidtól és ők mondták, hogy abban világok rejlenek. Így van?
– Igen – válaszoltam ugyanolyan gyors ütemben, mint azt, ahogy az előbb tettem.
– Az üveggömbök, fiú, a világ csodái, és mi a te külön világod vagyunk. Csak neked elevenedünk meg. Itt, amit látsz, az mind a tiéd. Ez a hely nem más, mint az elméd ajtajának kulcsa. Gyere és bizonyosodj meg róla!
Ahogy közelebb mentem, furcsa, de nem éreztem félelmet. Az egyik megfogott és egy szempillantás alatt felhajított a szájával a barlang egy távol eső zugába, annak is a legtetejére.
– Az elmédben nincs ellenségünk, mert mi vagyunk a legerősebb lények Kentauriába, ugyanakkor bölcsek is vagyunk és a gazdánkat nem bántjuk, ami jelen esetben te vagy. Minket itt mindig megtalálsz. Saját elméd lényei vagyunk, akik megelevenednek az üveggömb által.
Épp leszedtek a magasból, amikor megfogalmazódott bennem egy kérdés.
– Van itt rajtatok kívül más is?
– Gyere velem, embergyermek, mutatok valamit.
Azzal kimentünk a barlangból és egy magas sziklára vezetett az utunk, ahonnan az egész dzsungelt beláttuk.
– Ez itt Kentauria. A válaszhegyeken túl már Seholország van, ahol az üvegmanók rokonai élnek és onnan nem messze van Csing-ling ország, ahol maguk az üvegmanók élnek. Kedves kis lények arról híresek, azt hiszem, nagyon szeretik a karácsonyt. Mint láthatod, három ország különleges lényei élnek békességben egymás mellett, és az életüket mind neked köszönhetik. A Te elmédnek.
Amikor felébredtem, reggel készülődnöm kellett az iskolába, de egész úton, amíg oda nem értem, még az álmomat láttam magam előtt. Kentauriában voltam és különleges lényeket és helyeket láttam, ami csak az enyém. Hisz az üveggömbben világok rejlenek.
Sümeg, 2026.01.11.
