Mimike
Mimikém, kérlek, kelj fel kérlek! Minden nedves, ősz van már, a szellő is hűvös. Hol a cipőd? Meg fogsz fázni. A mosolyod olyan, olyan... nem értem. Az egyik cipőd nincs meg. Hol lehet? Talán elveszett? Akkor megkeresem, jó? Nem tudom, hol lehet. Hideg van. Biztos te is fázol. Kelj fel kérlek! Ha nem kelsz fel, nem tudom megkeresni. Nem akarsz? Tartsalak még az ölemben? Jó, akkor csak körbenézek. Nem, nem látom sehol sem. Ezek a kis babacipőcskék, amiket a kezembe rejtettél oly pajkosan. Ezek? Ezek azt jelentik? Hát ezért rúzsoztad ki magad? Jól áll, még sohasem láttam rajtad ezt a vérvörös rúzst. Babacipők. Már biztos? Apád meg fog ölni.
Már az eljegyzéstől is kiakadtak a szüleink. Milyen romantikus volt. Sokáig kerestem azt az öreg kőhidat. Igen azt, ami a kis sebesen futó patak felett ívelt át. Nagyon nehéz volt leszerveznem, hogy ne jöjj rá, hogy mikor áthaladunk rajta, pont a közepén kérjem, kérhessem meg a kezed. Nem, a kacsákat nem én intéztem. Azok csak úgy jöttek. Amíg te kihajoltál, hogy dobj nekik a zsemlédből, addig én a gyűrűvel eléd térdeltem. Az emberek megálltak az utcán és minket figyeltek. Akkor sikerült meglepnem téged. Legalább annyira, mint neked engem most.
Biztosan nem akarsz felkelni? Minden nedves, hűvös is van már nagyon. Haza kell mennünk, már késő van. Miért rózsaszínűek ezek a csöppnyi kis cipellőcskék? Elfolyt a rúzsod. Nem igazítom meg, tudom jól, nem szereted. Nagyon ritkán sminkeled magad. Mikor elindultunk, észre sem vettem. Jól áll. A hajadat megigazíthatom? Nem látom a cipődet. Nincs sehol sem.
A rózsaszín azt jelenti? Te már tudod? Miért nem mondtad? Igen, észrevettem, hogy az elmúlt két hónapban a szokásosnál is idegesebb voltál. Nem, erre nem számítottam. De tényleg. Szóval kislány lesz? Ez már biztos? Miért nem akarsz felkelni? Mennünk kéne már. A hajad. A hajad, valamiért nem tudom megigazítani. Nem látták a cipőjét? Miért néznek? Csak pihen. Igen, biztosan csak játszik velem. Néha megviccel. Ilyen pajkos leány az én kis Mimikém. Kelj fel, kérlek! Mennünk kell. A cipőcskék, igen ez a két rózsaszín cipellő. Te kötötted őket? Majd apukádnak is odaadjuk. Talán akkor megenyhül. Nem mondunk neki semmit, csak odaadjuk.
Jó. Feküdj csak. Tartalak. Vigyázok rád. Miért nem szólsz? Nézd, ez a sok ember mind minket néz. Esik. Igen, ősszel szokott. Csak egy kis őszi eső. Pont annyira szemerkél, hogy mindent eláztasson. Igen, minket is. Hogy bemásszon a nedvesség és a hűs érzet a bőrünk alá is. Menjünk! Kelj fel, kérlek! Nézd, útban vagyunk mindenkinek. Egyre jobban szemerkél már az eső is. Ez már nem vicces! A rúzsod, a vérvörös rúzsod teljesen elfolyik. Már kezd késő lenni.
Tudod, meghívattuk magunkat a szüleidhez. Pontosabban ezt is te intézted. Te szervezted ezt is le, mint annyi mindent az életünkben. Ezt nem beszélted meg velem, csak közölted, tegyem szabaddá magam. Nem volt egyszerű, de megtettem. Megtettem, mert szeretlek. Megtettem, mert láttam a szemedben azt a pajkos fényt, azt a kis rejtett mosolyt a szád szélén. Igen, azt, ami azokat a kis gödröcskéket csinálja. Imádom a kis gödröcskéid. Megértem, meglepetést szerettél volna. Sikerült, megleptél. Ügyesen szervezted és jogos a visszavágó. Elvégre én se árultam el neked semmit sem az eljegyzésedről, a mi eljegyzésünkről. Igen, meglepetést szerettem volna. Sikerült. Nem értem, miért voltak a szüleink mérgesek, hiszen, ha bevonom őket is, nincs meglepetés. Akkor kis patak, kőhíd és vadkacsapár sincs. Apád megint dühös lesz, ha elkésünk. Majd te add a kezébe a két rózsaszín kötött kis cipőcskét.
Kelj felkérlek és menjünk! Már nem szemerkél, már esik az eső rendesen. Kelj felkérlek és menjünk! A kezeim is vörösek. Mi folyik itt? Hideg van, reszketek. A hajad, kezd átázni. Nem, most már tényleg mennünk kell! Ez nem vicces! Kelj fel, kérlek!
* * *
Megérkezett a mentő. Sietve szálltak ki a baleset helyszínére, de látták, itt már egyértelműen nincs mit tenni. A fiatalember karjaiban tartott rendkívül szép leány feje hátulja beszakadt. Párja karjaiban tartja, öleli, óvja. Halkan beszél hozzá, ringatja, nyugtatja, mintha a leány még hallaná, ám annak tekintete már a semmibe vész. Szemeinek fénye megtört, üvegessé vált. Szájából a vér egészen a nyakáig folyt, onnan le a zebra rideg kövére. Milyen értelmetlen halál. A mentős tiszt érkezett először a helyszínre, és egy öregúr rögtön mondani kezdte, mi is történt. Igen, az öreg is sokkot kapott. Így dolgozza fel, így próbálja feldolgozni azt, amit nem lehet. Igen. Ő látta az esetet és mondja is rögtön, mi történt. A fiú csak egy pillanatra engedte el a leány kezét mikor az a gyerek át akart rohanni a gyalogátkelőhelyen. Akkor az a fiatalember utánanyúlt és visszarántotta. Nem, nincs más sérült.
A sokat látott mentőstiszt hallgatta az eseményeket, bár neki nem ez a dolga. A gyalogátkelőhelytől jó húsz méterre egy terepjáró, félig a járdán áll. Mellette egy fiatal suhanc a hideg aszfalton ül és a fejét fogja. Valószínűleg nem is az övé az autó. Akkor meglátja a lány kezében a két rózsaszínű, vér áztatta kis kötött cipellőt. Nehéz lesz a mai nap, érzi.
A fiatalember az esőverte aszfalton térdelve rendületlenül, szorosan magához ölelve ringatja párját, halkan suttogva hozzá, mintha nem lenne vele tisztában, már nincs vele. Minta még mindig vele beszélgetne. Milyen értelmetlen halál. Életek, sorsok, lelkek mentek itt és most tönkre. Nem csak a leány halt ma itt meg, tudja jól, mikor a babacipőkre pillant, majd a fiatalemberre, ki még mindig ringatja párját. Igen, lassan kezdi felfogni, mi is történt. Már eleredtek könnyei, hamarosan magához tér, pár pillanat és kitisztul az elméje
Rémülten néz a tiszt a fiatal sofőrre, aki még mindig a betonon ül a fejét fogva. Majd az áldozatot ringató fiatalemberre, aki mintha lassan, nagyon lassan felfogná, mi is történt. Döbbenten nézi véres kezét, próbálja megigazítani párja vértől lucskos haját. A mentőstisztben mélyen, valahol legbelül megszólal a vészcsengő. Akkor érkezik egy rendőrautó. Fellélegzik, hála istennek, itt a segítség. Rutinosan nyúl a táskájába, előkészítve egy nyugtató injekciót. Igen, mégsem feleslegesen érkezett. Itt és most, éppen most, még meg tud menteni két életet is.
Vége…
