Szívnyíl
Az idő begyógyít minden sebet
Ne sírj akkor sem ha épp ég a szemed
Ha úgy gondolod ez a világ nem való neked
S lerombolnád azonnal a felépített hegyet
Vagy megvennéd a következő túlvilági jegyet
A sok bohóc játék között elmosódik egy szerep
Valahol leválik az az egyetlen torta szelet
Ami mutatja az utad, hogy ez most számodra másként lehet
Ne bízz abban aki látszatra csak szeret
Azután pedig embereket vérrel ásva temet
Ki elhúzza a mézes madzagot miközben lapátolja a szenet
Aztán pedig feldarabolja örömmel a lélek legyet
Mindannyian cipelünk egy-egy csúf rút terhet
Vajon elbukunk vagy küzdünk azért hogy megtartsuk a stabil telket?
Készítsünk új tervet tegyük ismét szabaddá a nyelvet
Mert ebben a játszmában csak a tudatos valóság nyerhet.
2025. 10. 26. - Nemesnádudvar
