Linktár

Lápi lidérc

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2025/11 számában.

A falu szélén, ahol az út már csak sáros ösvényként kanyargott a láp felé, sűrű köd telepedett az estébe burkolózó tájra. A gyerekeknek azzal a feltétellel engedték útjukra a szüleik, hogy semmilyen körülmények között ne menjenek oda, főleg ma este, Halloween estéjén. De hát épp a tilos dolgok a legizgalmasabbak.

Három jelmezes alak – egy vámpír, egy boszorkány és egy Superman jelmezes – lopakodott végig az utcán, át a kerteken. Nevetgéltek, miközben a zsebeikben csörgött az összegyűjtött édesség. Aztán a vámpír, alias Máté, megállt, és a láp felé mutatott.

– Fogadjunk, nem mertek elmenni a hídig! – mondta kihívóan.
A másik kettő összenézet és megborzongott.
– Az tilos! – mondták egyszerre.

A lápot körüllengő köd most mintha halkan lélegzetet vett volna, s a víz felett apró fények kezdtek táncolni.

– Azok… micsodák? – suttogta a boszorkány, Luca.
– Lidércek – felelte halkan a Superman, Beni, akinek nagyapja sokszor mesélt róluk. – Azt mondják róluk, hogy eltévedt szellemek. Vagy valami… rosszabb.

De Máté már elindult. A híd recsegett a léptei alatt, a köd hideg ujjaival simított végig a lábán. A többiek kelletlenül követték. Ahogy a láp közepére értek, a levegő megváltozott – sűrűbb lett, nehezebb, mintha az idő is lassabban telt volna. A víz fölött fény derengett, és egy alak bontakozott ki belőle: áttetsző volt, mint a füst, a szeme halványan, kékesen izzott.

– Ki… ki vagy te? – kérdezte Luca.
A szellem elmosolyodott.
– Egykor ember voltam, mint ti. Most csak lidérc vagyok, a láp őrzője. Régen itt volt egy falu, tele vidám, dolgos emberekkel, jó volt az élet, de már csak én maradtam. Ám minden Halloween éjjelén látogatóim jönnek, olyan kíváncsi és merész gyerekek, mint most ti.

A gyerekek hátráltak volna, de a híd mögött a köd már sűrű falat vont, nem látták a lábukat sem.

– Ne féljetek! – mondta a lidérc. – Csak egy dologra kérlek titeket. Ne feledjétek, miért viseltek álarcot ezen az éjjelen. Nem azért, hogy ijesztgessetek, hanem hogy elrejtsétek, kik vagytok… a szellemek elől, akik még keresik a helyüket, testüket és nagyon morcosak.

A gyerekek megborzongtak, de a lidérc lassan elenyészett a fényben. A köd felszállt, a híd ismét a régi volt, nyikorgott futó lépteik alatt.

Mire hazaértek, a cukorkáknak csak a megolvadt nyoma maradt a zsebükben, mintha sosem lettek volna igaziak.