Kényelmezett életvitel…
Hétköznapi pszichológia…
(Septolet)
Jó lenne…
Nem-csak munka lenne!
Mindenki dolgos lehetne…
Lehetne.
Munka érdekli… kicsit?
Fikarcnyit?
Jottányit?
*
Normális, szokott élet kell neki?
Semmittevő léhaság élteti?
Tehetne hangyányit,
Akármit!
Gyűszűnyit,
Mákszemnyit…
Valódit!
*
(3 soros-zártükrös duó)
Vajon milyen azoknak élete – egyenként –, akik élnek?
Akik csak létszámnövelői az egész emberiségnek…
Vajon milyen azoknak élete – egyenként –, akik élnek?
Már lassan – mindenkinek(!) – csak emlék az ifjúság,
Az élet a vége felé, nem egy nagy mulatság...
Már lassan – mindenkinek(!) – csak emlék az ifjúság.
*
(Bokorrímes)
Vajon milyen emlékek azok, melyek csak úgy a könnyedségről szólnak,
Ha nem volt az ólban disznó, akkor nem is kellett adni a disznónak!
És a munka sem volt szempont, nem is volt meszelése a disznóólnak.
*
(Senrjonix trió)
Mulatság, gondtalanság,
Szórakozás, ingyen vendégség!
Buli meg buli!
Vajh’ biz’ szórakozás az élet?
Van kinek! Normál élet lehet?
*
Ember, nem fáradhat el…
Mutatni; mulat egy magyar úr!
Ráerősítés!
Állandón szórakozó: buta!
Annyira, hogy nem maga ura…
*
Vannak; eszem-iszomok,
Fogy a kávé és a vadkender.
Ez modern élet?
Ez egy nagyon egyirányú lét!
Másra, Te nem hallgatsz biz’ ismét...
*
(3 soros-zárttükrös)
Ha majd végül sok lesz, az eszem-iszom, lesz majd haddelhadd,
Bíznod kell abban, hogy egy jövendő életre még marad…
Ha majd végül sok lesz, az eszem-iszom, lesz majd haddelhadd.
Vecsés. 2016. március 21. – Kustra Ferenc József – A vers alloiostrofikus versformában íródott.
