Halványulnak
| Szépirodalom / Versek (277 katt) | Kohász |
| 2025.10.02. |
Ahogy halványulnak fények,
elalszik minden gondolat.
Csillagokban a remények,
lámpásként világítanak.
Arcokból kaleidoszkóp.
Plafonra vetített emlék.
Hívőnek jövő horoszkóp.
Merített papíron nem rég
megírtam, és összetéptem,
de bennem mint harang, még zúg.
A végtelen mindenségben,
létezhet még nekem kiút?
Hisz papírra írtam magam.
Elárultam a lelkemet!
Mindez hiába! Oda van.
Semmit sem tettem! Értitek?
| Előző oldal | Kohász |












