Halványulnak

Szépirodalom / Versek (277 katt) Kohász
  2025.10.02.

Ahogy halványulnak fények,
elalszik minden gondolat.
Csillagokban a remények,
lámpásként világítanak.

Arcokból kaleidoszkóp.
Plafonra vetített emlék.
Hívőnek jövő horoszkóp.
Merített papíron nem rég

megírtam, és összetéptem,
de bennem mint harang, még zúg.
A végtelen mindenségben,
létezhet még nekem kiút?

Hisz papírra írtam magam.
Elárultam a lelkemet!
Mindez hiába! Oda van.
Semmit sem tettem! Értitek?

Előző oldal Kohász