Linktár

A hegyek alatt

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2025/12 számában.

Marcus Furius nyomozó belépett a gyengén megvilágított szobába, és szemügyre vette az előtte álló jelenetet. Marcus Tullius Cicero, a prominens római szenátor élettelenül feküdt a padlón. Furius gyakorlott szemei pásztázták a szobát, minden részletet figyelembe véve. Furius összeszűkítette a szemét, tekintetét Calpurniusra szegezte.

– Milyen titok, szenátor? És hogyan illeszkedik ebbe Cicero meggyilkolása? Calpurnius kuncogott halk, fenyegető hangon.
– Cicero felfedezett valamit, amit nem kellett volna. Valamit, ami mindent tönkretehetett volna.

Cassius előrehajolt, hangja csöpögött az izgalomtól.

– Olyan erőkkel játszottunk, amelyek emberi irányításon kívül esnek, nyomozó. Olyan erők, amelyek áldozatot követelnek.

Furius szorította a tőrét, miközben csapásra készült. Calpurnius csak mosolygott és bólintott, mintha erre a reakcióra számítana. Cassius gyors mozdulattal előrelépett, és egy kicsi, díszes dobozt tárt fel a kezében.

Gaius Cassius Longinus dermedten állt a sarokban, szemét Furiusra szegezve. Cassius alibije a gyilkosság idejére a legjobb esetben is ingatagnak tűnt, és Furius gondolatban megjegyezte, hogy tovább vizsgálja. Cassius részvétele egyértelműnek tűnt, de Furius tudta, hogy mások is ólálkodnak az árnyékban.

Calpurnius szenátor szeme túlvilági intenzitással ragyogott, miközben beszélt, hangja csöpögött az őrülettől.

– A Korsch erőt adott nekünk, hogy túllépjünk a halandó határokon, hogy megérintsük a valóság szövetét.

Cassius hangja csatlakozott, és Calpurniusszal egyhangúlag kántálta:
– Mi vagyunk a kulcsok a káosz kapuinak kinyitásához!

Marcus Furius nyomozó tekintete a kis, díszes dobozra esett, amelyet Cassius tartott a kezében.

– Mi az a Korsch erő? – kérdezte Furius. Calpurnius szemei felcsillantak.

Calpurnius hangja csöpögött az izgalomtól.

– Az emberiség régóta kereste a titkát annak, hogyan lehet az időn és a téren túlmenő hatalmat elérni. A Korsch erő ezt a titkot rejti magában.

Furius szemei összeszűkültek, tekintetét Calpurniusra szegezte.

– És mi köze van ennek Cicero meggyilkolásához? Calpurnius mosolya egyre szélesebb lett.

Calpurnius hangja halkabbra váltott, de annál baljóslatúbbá.

– Cicero felfedezett valamit, ami veszélybe sodorta az egész környéket. Tudta, hogy mit tervezünk, és ezért kellett megállítanunk.

Furius arca komoly volt, tekintetét Calpurniusra szegezte.

– És mit terveztek pontosan? Calpurnius hangja rejtélyesen csengett.
– Olyasmit, ami az emberiség legnagyobb álmát valóra válthatja, vagy legnagyobb rémálmává fordíthatja.

Calpurnius szemei felcsillantak, hangja egyre magasabbra emelkedett.

– A világ összeomlása és újjászületése egyetlen pillanatban. – Furius tekintete megkeményedett, ujjai a tőrét markolták.

A szoba csendje hirtelen megtört, ahogy Cassius hangja felcsattant.

– Elég volt a szóból, nyomozó! Ideje, hogy megmutassuk neked az igazi hatalmat.

Furius szemei Cassiusra villantak, majd vissza Calpurniushoz.

– Nem tudom, milyen hatalomról beszéltek, de én nem fogok beleegyezni abba, hogy ártatlan embereket meggyilkoljanak.

Calpurnius arcán cinikus mosoly terült el.

– Ártatlan emberek? Nyomozó, maga nem érti, miről van szó. Az emberiségnek nincsenek ártatlanjai, csak bonyolultak és naivak vannak.

Furius tekintete Calpurniusra villantott, majd vissza Cassiusra.

– A Korsch erőről beszélsz, de még nem értettem, miről van szó.

Calpurnius arcán cinikus mosoly terült el. Kis időre elhallgatott, majd folytatta.

– Még mindig nem értem, mit jelent ez az erő.

Calpurnius szemeiben valami titokzatos fény gyúlt.

– Az időn és téren túli hatalomról beszélek, Furius nyomozó.
– S így fognak kiirtani minket, Furius nyomozó. Ezek után semmi nem marad, csak az időn túli hatalom.
– Örültem a találkozásnak, habár ön megrémített, a katonák nekem dolgoznak.
– Őrség, vigyék el! Lopni akart tőlem a felügyelő!

A cellában Furius azon gondolkodott, van-e értelme kiszökni, de a római börtönök kemény tartottsága lenyomta a tisztségviselőt.