Linktár

A felejtés

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2025/9 számában.

Elsodortak az évek régi önmagamtól, lelkem békéje messze már, hiába kértem a teremtőm „múljon a keserű pohár”, nem hallgatta meg imám. Nehéz keresztem görnyedve cipelem, nem nyújt vigaszt a tovatűnt szerelem. Önmagam fogja vagyok, sorsom hálója kifogott, az öröm nem az enyém életem viharszigetén. Még hallom a szót, értem a mondatot, látom a tegnapot, aztán egyik pillanatról a másikra összekuszálódnak bennem a szavak, szétfolynak a gondolatok. Alkonyidőben test nélküli ködben, elmém üres, tiszta lap, olyan, mint a születési pillanat. Nincsen a létemben semmi érzet, lefagyott arcomról a mosoly, a harag és az indulat. Kirepült szívemből a hit és a remény, megszűnt a tér-idő, se emlék, se gondolat, lekapcsolták az agyamat. Minden arc idegen, nem szól szám, nem fáj fejem, nem hallom, ha zúg a szél, nem érzem a tavasz üde leheletét, a forró nyár hevét, a zúzmarás tél hidegét, jégbe dermedt lelkemben a szenvedély. Fekete űrben, az örök felejtés tengerében kicsi buborékként lebegek én.