Trottyos Jenő és a pálinkával nyakon öntött Próbagoblin esete – Pusztai legenda
A Hortobágy laposán, ahol a szél csak azért fúj, mert unatkozik, és ahol a szikes földből a fű is kétszer gondolkodik, mielőtt kinőne, ott élt Trottyos Jenő, a juhász. A becenevét nem volt illendő feszegetni, mert aki egyszer megkérdezte, az három napig keresett fogakat a homokban.
Jenő békés ember volt, már amennyire egy juhász békés lehet, ha a botja véletlenül mindig olyan alakúra kopik, hogy emlékezteti az embert a fegyvertárra. Esténként a tüzet őrizte, s ha az unalom rágcsálta, elővette a kulacsát, amiről az egész puszta tudta: abban lakik a boldogság szesz alakban.
Egy éjjel azonban valami különös történt. A juhok nyugtalanul bégettek, a kutyák fél szemmel lestek a bozót felé, és Jenő már-már arra gondolt, hogy talán az adóhivatal jön portyázni, mikor előlépett a sötétből egy alak.
– Jó estét – mondta a jövevény, és olyan hangja volt, mintha egy hordó nyikorgott volna. – Én vagyok a Próbagoblin.
– Próba mi? – vakarta meg a tarkóját Jenő. – Ha vizsgáztatni akarsz, rossz embernél kopogtatsz. Nekem az iskolában a tanító egyszer ötöst adott, de rögtön elvették tőle az állását, mert az én dolgozatom volt az egyetlen, amin nem volt betű.
A goblin félig ember, félig valami más volt, de teljes egészében ronda. Olyan színben játszott, mintha a sárgarépa és a penész vetélkedne rajta, s a feje fölött egy felirat is világított: "Engem meg kell inni!"
A Próbagoblin feladatot ajánlott:
– Ha kiállod a próbát, három kívánságot teljesítek!
– Na, aztán miből áll a próba? – hunyorgott Jenő gyanakodva.
– Ki kell bírnod három napig pálinka nélkül!
Erre a juhász hosszan nézett, majd lassan, méltósággal lecsavarta a kulacs kupakját, és úgy nyakon öntötte a goblint, hogy az rögtön két oktávval magasabb hangon sipított.
– Nézd csak, komám – mondta Jenő. – A pusztán sokféle próbát kiáll az ember: szélvihart, szúnyogot, adóellenőrt. De hogy három napig pálinka nélkül? Na, azt még a juh is kinevetné.
A Próbagoblin visított, prüszkölt, és a szesz illata úgy lengte be a levegőt, hogy a juhok beálltak sorba, hátha nekik is jut korty. Végül a lény elpárolgott, és csak egy halvány gőzmaradék maradt utána, ami még napfelkeltekor is röhögött.
Trottyos Jenő meg visszaült a tűz mellé, nagyot húzott a kulacsból, és bölcsen jegyezte meg:
– Van, aki szentelt vízben fullad, de aki a pálinkától menekül, az nem embernek való.
A juhok bólintottak, mert ők már megszokták, hogy a pusztán minden nagy igazság után egy korty pálinka jár.
És így lett legendás a pálinkával nyakon öntött Próbagoblin esete, amit a Hortobágyon még a nádas is susog, ha jól fújja a szél.
