Fényorgona az Úristennek
Figyelem, az angyal csúnyán beszél, kissé alpári és még ráadásul dohányzik is!
Dr. Szabó László multimilliárdos kilépett a bíróság épületéből, és szinte azonnal megrohamozták az újságírók, a fotósok és a riporterek.
– Mit érzett mikor meghozták a felmentő ítéletet? Mit érzett miután megtudta, hogy a bíróság véglegesen megvonta a felperesek fellebbezési jogát az ön ügyeivel kapcsolatban?
– Újraindítja a becsődölt cégóriását? Most már elárulhatja, szándékosan döntötte be a cégbirodalmát?
– Hogy érzi magát, hogy kis cégek ezreit tette tönkre? Milyen érzés családok tízezreit földönfutóvá tenni?
– Magában egy csepp emberi érzés sincs? Miért hívják az emberei a háta mögött likvidátornak?
– Miért lett öngyilkos a felesége? Valóban öngyilkos lett?
– Meg tudja magyarázni, miért nem állnak önnel szóba a rokonai sem? Az igaz, hogy a saját unokahúgát is kilakoltatta egy tartozás miatt, amire uzsorakamatot számolt?
– Tisztában van vele, hogy ebbe az ön által megtett üzleti manőverbe belerokkanhat az ország költségvetése is? Nem zavarja cseppet sem, hogy városok százait juttatta csődközeli helyzetbe?
– Kér kártérítést a bírósági per veszteseitől? Bepereli őket becsületsértésért és üzleti hitelrontásért?
Egyetlen kérdésre sem válaszolt. Pókerarccal ült be egy a közelben, a tilosban parkoló vadonatúj, hófehér jaguárba. Sofőrje már nem volt, hiszen ő a bíróság ítélete alapján hivatalosan nincstelen ember lett. Természetesen ez nem igy van, hiszen akár most azonnal ki tudná fizetni Magyarország teljes adósságát és még maradna is nyolc milliárdja, amiből élete végéig dőzsölne. Igazából, eddig senki sem tudta és még most sem sejtik, milyen gazdag. Az, amit ő szándékosan elbukott, az csupán aprópénz ahhoz képest, amit összeharácsolt az elmúlt harmincöt évben. Igen, az első millióját tizenöt évesen szerezte meg, nem éppen legálisan. A családja a cigánysoron élt egyedüli magyarként, és ő igenis büszke rá, hogy kitört, feltört a mélyszegénységből. Mit feltört?! Kilőtt mint egy rakéta és meg sem állt egészen a Holdig. Ahogy ezen gondolkodott a budai kilátóba tartva, megpaskolta a vaskos bőröndöt, amit a főbíró egyik rokonának visz. Jó befektetés volt, mert tisztán kétszázszor többet hozott a konyhára, mint amit most kifizet. Kiszállt, negyedórát gyalogolt, átadta a bőröndbe csomagolt hárommilliárd forintot és szó nélkül elindult új élete felé, nem is sejtve, ezt szó szerint kell majd értelmeznie.
Ahogyan elindult a hegyről lefelé egyszercsak recsegni kezdett az automata váltó, majd beakadva a gyorsító fokozatba a tizenkét hengeres Jaguár meglódult. Hiába nyomta a féket, a motor ereje megsemmisítő volt. Csak annyit ért el, a hófehér Jaguár valamennyit lassult a kanyarok előtt.
– Patt helyzet! Igaz-e? – szólalt meg a mellette ülő fekete szárnyú angyal. – Valaki nagyon nem akarja, hogy ezt csak úgy megúszd!
– Ezt te csinálod?! – kérdezte tőle Laci.
– Nem, nem kellett nekem ebbe beavatkoznom. Rövid pályafutásod alkalmával szereztél te éppen elég barátot ehhez, a szó legrosszabbik értelmében. Szereztél magadnak elég barátot itt a Földön, hogy legyen, aki megbuherálja a kibebaszott kocsid.
– Ki tette?! Kinyírom! – sziszegte dühösen.
– Ahhoz előbb ezt a szituációt meg kell úsznod ép bőrrel. Amúgy meg nem mindegy? Marha nagy a sor, akik a halálodat kívánják. Amúgy meg te is megölted a feleséged.
– Nem igaz! Öngyilkos lett!
– Aha, meg a faszomat! Kérlek… mesélj még!
A következő meredeknél a kanyart már csak úgy tudta bevenni a minden izében remegő Jaguár, hogy az oldalával végighúzta a szalagkorlátot, fényes szikrák özönét a világra szabadítva.
– Ő vetett véget az életének saját kezűleg!
– Nem az a lényeg, abban az egy pillanatban ő mit tett kétségbeesésében, hanem az oda vezető út, amiben a te kezed igenis könyékig sárosan benne volt. Te tehetsz arról, hogy meghalt. Te tehetsz arról, hogy boldogtalan volt. Te tehetsz arról, hogy lelkileg megnyomorodott. Bizony-bizony barátocskám, csakis te tehetsz arról, hogy meghalt.
– És akkor most mi lesz?! Most megbüntetsz és kinyírsz engem is?
– Mi az, hogy téged is? Én senkit sem öltem meg és nem is áll szándékomban. Csupán figyelmeztetni jöttelek, azt se magamtól, hanem a főnök küldött. Csak jelezném, amikor lejöttél a Földre, száznégy évet vállaltál és abból még csak negyvenöt telt el. Szívás, de még nincs itt az időd.
A következő kanyart Laci csak úgy tudta bevenni, hogy átment a szembe sávba, leszorítva a padkára egy kisteherautót, mikor is a mostanra igencsak túlhevült fékek kigyulladtak és hatalmas durranással megadták magukat az enyészetnek. A tizenkét hengeres biturbó motor felhördült, és a hatszáz lóerős Jaguár meglódult a következő kanyartól alig száz méternyire, esélyt sem adva a további lehetőségekre, hogy elkerülje a megsemmisülést.
– Állj! – kiáltott fel a fekete szárnyú angyal, és az idő megállt, megmerevedett. A madarak röptükben a szélfújtában, és a hulló falevél estében, míg az irányíthatatlan Jaguár a végzetében.
– Ez meg mi?
– Semmi, kicsit megállítottam az események sodrását, hogy tudj rám figyelni. Na szálljunk ki, mert nekem marha kényelmetlen így szárnyakkal a seggem alatt.
– Most meg fogok halni?
– Dehogyis! Hiszen száznégy évet írtál alá. Még vissza van, ha jól számolom ötvenöt plusz négy éved. A kérdés nem az, meghalsz-e, hanem hogy elkezdesz-e élni a hátralévő ötvenkilenc évedben?
– Ezt hogyan érted?! – Nézett kérdően Laci a fekete szárnyú angyalra, aki éppen rágyújtott egy cigarettára.
– Eddig csak vegetáltál, nem éltél. Léteztél, ámde a létezésednek nem volt se értelme se létjogosultsága. Voltál, léteztél, dolgoztál, lélegeztél, ámde elcseszett kurva anyja agyhalott zombiként.
Két ujjal felemelte félig egy slukkra elszívott cigijét, mutatva azt neki. Vastagon kifújva tüdejéből a hófehér füstöt.
– Kibaszott középút! Érted te fasz?! Kibaszott középút! Ha mindent akarsz, semmit sem kapsz! Max egy kiadós tüdőrákot. Gazdag ember vagy, akként jöttél a Földre és akként fogsz megdögleni is. Csak rajtad múlik, tudod-e a vállalt feladatod teljesíteni vagy sem.
– Akkor én most elbuktam?
– Hogy elbuktál-e? Bazd meg az anyád te hólyag! A japánok lebombázta kibebaszott Pearl Harbor nem bukott akkorát, mint te az Úristen szemében, te hülye buznyák!
– Egy angyal, hogyan beszélhet így? Mocskos a pofád, mint egy bölény valaga!
– Ezt! – Mutatta az elszívott cigit Lacinak. – Ezt a rossz szokást soha el ne kezdd, mert a cigi megöl és betegé tesz. Marha rossz szokás, tényleg ne csináld, és ne is engedd senkinek se. Haver, az én redvás pofám, patika tisztaságú a te lelkedhez képest. Mindaz, amit idáig elértél olyan bűnöket hordoz, amiket nem is tudom, egy élet alatt helyre lehet-e hozni. Emlékszel még azokra a kérdésben megfogalmazott vádakra, amiket azok a vérszívó médiakukacok basztak hozzád, mikor kijöttél a bíróságról?
– Mi van velük?
– A kérdésre válaszolj te görény! Nem ribanccsináló kis csajos csevejre vagyok itt te féreg, hanem azért, hogy kinyissam azokat a gennytől áztatott, csipával teletűzdelt, kurva anyád baszta szemeid! Az Úristen megmondta neked, mielőtt megkezdted a küldetésed, túl sokat vállalsz, és tessék! Itt az eredmény.
– Elképesztően mocskos a pofád!
– Ez van! – Gyújtott rá a feketeszárnyú angyal egy újabb cigire. – Nem vagyok én se tökéletes.
– Azt látom.
– Pofád lapos, seggarc! Elvégre én vagyok az egyik legjobb hatásfokkal működő angyala a mindenhatónak! Én legalább hozom az elvárásokat, sőt a felett teljesítek. Anélkül, hogy gardedámot küldenének a picsámba! Na mi van kis pöcs?! Megkukultál. Halló, van otthon valaki?! Picsába bele! Ez a staub is elfogyott! Már normális koporsószeg méretű cigit sem tudnak csinálni! Na daráljuk le gyorsan, mert már csak három szál cigarettám van. Nos, az atya úgy döntött, elvesz tőled két vállalt eszközt, és cserébe ad egyet, ami egyébként a szabad akarat széria tartozéka.
– Mégis mire gondolsz?
– A gonoszság és a kapzsiság. Mindkettőt te vállaltad, és azt is, gazdag emberként éled le mind a száznégy, önként vállalt évedet. Nos ezeket elvette az atya tőled és visszakaptad a lelkiismeret funkciót. Tovább élhetsz, bár ezt én nem támogatom. Az, hogy milyen minőségben, csak rajtad múlik. Megteheted egy lélegeztető gépre kötve is, vagy éppen a kurva anyja tolókocsiban nyaktól lefelé baszotul bénán. Vagy élhetsz boldogan, emberként.
– Rendben. Értem, és ígérem nem fog bennem csalódni a Teremtő.
– Nem a kurva anyád picsáját nem! Te fasz! A gazdagságot meghagyta te figyelmetlen kis pöcs! Idézek neked valamit Jucustól. Könnyebb egy picsán rúgott száguldó tevének átrobogni egy kibebaszott tű fokán, mint telibe baszott gazdag embernek bejutni abba a tetvedék Mennyországba!
– Hát Jézus nem egészen így fogalmazott!
– Nem számít te gennyláda, a lényeg ugyanaz. El se tudod képzelni, milyen nehéz dolgod lesz! – Gyújtott rá a feketeszárnyú angyal egy újabb bűzrúdra. – Na, jól van. Lejárt a diskurzus órája, ülj vissza a picsába ebbe a geci guruló koporsóba, ideje meghalnod.
– De azt mondtad, száznégy évet írtam alá.
– Így van, annyit. De hogy ezt milyen minőségben teszed, az csak rajtad múlik, meg azon, milyen eredményeket értél el életed során. Az Úristen mindent lát, látja a múltad, a jelent és a jövőt. Látja azt is, mi van a szívedben, és ő dönthet egyedül a sorsodról, és nem más. Csak egyetlen ember létezik, aki ebbe képes beleszólni, aki képes megváltoztatni a döntését.
– Ki az?!
– Te tényleg ilyen hülye vagy?! Te magad te elcseszett seggarcú pikkelysömör! Te magad vagy a sorsod kovácsa te hülye pöcs! Ezt hívják szabad akaratnak. Na, menjünk mert kurvára fogytán van a türelmem és a cigarettám is.
Ezzel a fekete szárnyú angyal is beült az autóba, majd kérdőn nézet Lacira, aki megértve, mit is akar, bekötötte a biztonsági övét. Az angyal előre mutatva, az idő ismét elindult, és a hófehér Jaguár átszakítva a szalagkorlátot eltűnt a Budai hegyoldal mélységébe.
* * *
Alexandra nevének jelentése férfiakat védő, férfiaktól megvédő. Nos, ebből neki egyik sem sikerült. Mert apját képtelen volt megvédeni a devizahiteltől és magát brutális férjétől. Tizenkilenc éves és mindkettőt elveszítette. Mi több, nem maradt két gyermekén és egy bőröndnyi ruháján kívül semmije sem. Pedig élete tele volt tervekkel és álmokkal. Ráadásul állapotos volt, mikor férje végleg elhagyta és külföldre ment. Az albérletből három nap alatt kirakták, és most itt a Budai hegy oldalában, egy hevenyészve összedobott fóliasátorban laknak már legalább egy hete. Akkor vetélt el spontán. A hatóságok elől menekül, akik el akarják venni a fiait és a még meg nem született gyermekét. Bár azt a halál már elragadta, csak a gyámügy még nem tudja. Tudja, sokáig ez nem fenntartható állapot, de ő nem adja azt, ami az övé. Harcol gyermekeiért, ha kell, foggal körömmel. Éppen hazatértek volna, mikor az erdő szinte életre kelt körülöttük. A fák teteje recsegve szakadt le, és közepéből egy hófehér roncsautó egyszerűen elgyalulta ideiglenes otthonukat, benne minden értékükkel. Ott állt, két pici gyermekével, megtörve és reményt vesztve, nézve valamikori otthonuk romjait, amikor is kiszállt az autóból, teljesen sértetlenül az az ember, aki miatt apja elveszítette az állását, és ennek következményeképpen az otthonát, majd az életét. Alexandra ránézet, egyszerre fogta el a gyűlölet, a hányinger és a csodálkozás. Majd felnézett, honnét is érkezett a számára oly ismerős idegen, és nem értette, egy ilyen gerinctelen és hazug gazember életét miért védi meg a jóisten? Hiszen ezt a zuhanást senki sem élhette volna túl, nem hogy sértetlenül. Laci, mikor kiszállt a valamikori autójából, meglátva hol van és mi történt, rögtön látta, valakinek, akinek semmije sem volt, azt a kis kevesét is elvette.
Furcsa, eddig soha nem érzett dolog kezdte nyomni a mellkasát. Igen, ez a nő egyedül élt itt a semmi közepén ezzel a két pici gyermekkel és most már ez sincs nekik. Nem, ez így nincs rendjén!
– Természetesen kifizetem minden kárát kisasszony.
– Kifizeti? Azt gondolom – válaszolt az ridegen. – Ahogyan azoknak a cégeknek is, amiket tönkretett?!
– Azt hiszem, félreértett. Segíteni szeretnék. Esetleg tudnék szállást is biztosítani, hiszen az öné sajnos már erre nem alkalmas. Elég nagy a házam, van benne bőven hely. Komolyan gondolom. De ki is fizethetem a kárát. A feleségem meghalt, esetleg lenne egy házvezetőnő állásra is lehetőség.
Hosszú hallgatás volt a válasz, Alexandra gondolkodott. Semmi sem történik véletlenül. Mindennek oka van. A pénzzel nem sokra megy, mert nem a most a problémája. Nem volt mérges, csak reménytelen volt helyzete. Most teljesen kiszolgáltatott, és ezt ez a vén kecske is tudja. Teste felkészült már gyermekáldásra, mellei szinte kidurrannak, bár már elvetélt. Tiszában van vele, a férfiak csorgatják utána a nyálukat, mind őt akarja megfektetni. Ha elfogadja ennek a mocsoknak az ajánlatát, akkor pillanatokon belül az ágyasa lesz. Viszont ha nem, akkor elveszik a gyerekeit. Vacillált. Előbb-utóbb úgyis ez lenne a sorsa, lévén se végzettsége a se szakmája, csak egy felsőfokú érettségije, amit kitűnőként végzett el. Kurva lesz, aki a testéből él. Akkor miért nem mehetne elébe a dolgoknak? Megad mindent ennek a vén fószernek, amit férfi csak kívánhat, cserébe megtarthatja a gyermekeit.
– Ahhaaa. Dávidka, fogd be a füled légy szíves és vigyáz közben az öcsidre. Nem vagyok egy naiv kislány. Tudom, hogyan működik a világ. A gyerekeimnek és nekem lakhatás és megélhetés kell. Cserébe nem jelentem fel, mert lerombolta az otthonom. Kurva sem vagyok, csupán a férjem két hete elhagyott és nekem biztos pont kell. Ki vagyok teljesen szolgáltatva, fiatal vagyok, ráadásul dögösen is nézek ki. Tudom kicsoda és micsoda maga. Ennek fényében kissé komolytalan az ajánlata, nem gondolja? Csak meg akar fektetni, mint mindegyik szemétláda.
– Én ezt nem mondtam. Nem egészen erre gondoltam.
– Ugyan már, maga az egész világ legnagyobb gazembere, akit egy ország gyűlöl. Nem kell a kamuszöveg. Amúgy meg tisztában vagyok a testi adottságaimmal és azzal is, amit ezáltal elérhetek vele. Vállalom, ha ezt szerződésben rögzítjük. Egészen pontosan, leszek a házvezetőnőd, a kurvád, a szeretőd és minden, amit csak elvárhatsz tőlem, ám de szerződésben azt rögzítenünk kell, biztosítékokkal.
– Én nem kérek ilyen ellenszolgáltatást, sőt semmit sem. Egyszerűen segíteni akarok.
– Na persze, majd meglátjuk. Most hívj egy taxit és menjünk ebédelni, mert a gyerekek még ma nem ettek semmit sem. Dávidka! Leteheted a kezedet.
Lászlón különös érzés futott végig. Ez a lányanya szinte megbabonázta. Ránézésre igen fiatal, belül mégis olyan elszánt, tapasztalt és határozott, mintha már évszázadok óta élné az életét. Meg akarta óvni őt, pedig alig egy órája még elsétált volna sorsára hagyva ezt a csonka családot. Tegnap még véresszájú kapitalistaként bárkit eltett az útból, most meg képtelen levenni szemét erről a hihetetlenül csinos, szép és határozott lányról, aki szó szerint felajánlkozott neki, csak hogy a gyermekeit menthesse. Ez olyan hatalmas áldozat volt az ő szemében, amitől ez a cseppet sem törékeny lélek toronyként magasodott fölé. Mind erkölcsileg, mind lelkileg. Laci egyik része kívánta a lányt, meg akarta szerezni, magáénak akarta tudni dús és élettől duzzadó formás idomait. Meghágni, leigázni! Míg másik részről hatalmas tiszteletet érzet irányába. Egy lányanya, aki nem beszélt mellé, felvállalva annak minden következményét. Aznap éjjel Alexandra lefektette új otthonukban fiait, és majdnem hajnalig várta a férfit, tudva, semmi sincs ingyen, és neki fel kell készülnie az ellenszolgáltatásra. Ámde ez az éjszaka eltelt anélkül, hogy ez bekövetkezett volna, és a következő két hónap is. Alexandra rájött, tökéletesen félreértette Lászlót, mi több, a róla szóló cikkek is mintha egy teljesen más emberről szólnának. Már ő is elbizonytalanodott, vajon ő tényleg az az ember, aki kis híján tönkretette az országot? És igaza volt, mert László már tényleg nem az az ember volt, mint a feketeszárnyú és igen mocskos szájú angyallal való találkozás előtt. Az ötéves Dominik és a hároméves Istvánka már kezdték apaként kezelni Lászlót, aki mindent meg is tett ennek érdekében. Valóban úgy is viselkedett a gyerekekkel, mintha a sajátjai lennének. Eltelt egy év, és családként éltek. László továbbra is tiszteletben tartotta Alexandra magánéletét, pedig mostanra már a lány egyáltalán nem bánta volna, ha kezdeményezett volna. Azon kapta magát, egyre jobban függ érzelmileg a férfitől. Egy nap a naplementében gyönyörködve László a lányt faggatta a terveiről, ás az elkottyantotta, mit is szeretett volna annak idején, mikor még tele volt ambícióval.
– Miért nem vágsz bele? Csinálunk egy céget, én nem szólok bele semmibe sem, csak befektetek. Negyven százaléka az enyém, hatvan a tied. A te ötleted, a te munkád, és én csak finanszírozom. Pénzem van, arra nekem nincs szükségem.
– Ezt most nem mondod komolyan!?
– Dehogynem. Elvégre lopott pénz, ebből egyetlen forint sem az enyém.
Meglett a cég, ami igen hamar és egyre meredekebben futott fel a siker felé. Hamar híre is terjedt, hogy a likvidátor, megint akcióban. Aztán közröhej tárgya lett Laci, mikor kiderült csendestárs csupán. Majd jelentkezett nála Alexandra egyik barátnője, majd annak egy ismerőse, és így tovább. Mind egy-egy álommal, egy-egy ötlettel, és mindhez a valamikori likvidátor betársult csendestársként. Eltelt hét év, és már Laci sem volt képben hány ezer vállalkozásban volt csendestárs, aki csak az általa lopott pénzt osztotta vissza. Híre futótűzként terjedt, és senkinek sem mondott nemet, aki megfelelő ötlettel és üzleti tervvel felkészülve érkezett hozzá. Eltelt hét év és Alexandra még mindig Lacival élt, holott már simán tudott volna bárhol venni bármekkora házat az országban. Fiai közben már apának szólították a férfit, akivel együtt él, de mégsem. Az barkácsolni, kertészkedni és horgászni, szerelni tanította őket. Alexandra halálosan beleszeretett, és már elképzelni sem tudta az életét nélküle. Eltelt hét év és döntött. Hivatalossá teszi László apai szerepét. Aznap este, miután gyermekeit lefektette, maga ment be hozzá, és ott is maradt reggelig, majd onnantól el sem eresztette. Kilenc hónap múlva meg is lett az eredménye. Soha többé el nem eresztette a férfit, akit megszeretett. Idővel még négy gyermekük született, és boldogan éltek egészen László kilencvenkét éves koráig. Akkor elment Alexandra. A temetésén hatalmas tömeg volt. Rokonok, barátok, üzletfelek. Olyan sokan voltak, hogy megtelt a temető. Bár reggel kezdődött a szertartás, meg kellett hosszabbítani a temető nyitva tartását, hogy mindenki le tudja róni a kegyeletét. A városi legenda szerint Alexandra, az egykori hajléktalan képes volt a nagy likvidátort szelíd kiscicává nevelni, csupán a puszta tekintetével. Igaza volt annak a fekete szárnyú angyalnak aznap, mert Dr. Szabó László aznap valóban meghalt. Viszont életre kelt Laci, a mostohaapuka. A kilencvenkét éves Laci, megtörten dobta rá reszkető kézzel az első rögöt, a néhai Szabó Lászlóné Alexandra koporsójára, mikor az idő egyszercsak megmerevedett.
– Na te szemétláda, ezt nevezem én életnek! Megcsináltad te mocsok! Tényleg minden elismerésem, te hulladékok gyöngye!
– Látom, nem változtál semmit sem az idők alatt. A szárnyad sem fehéredett ki, és a szád is ugyanolyan mocskos, mint mikor megismertelek.
– Kösz a dicséretet te vén gazember! Nos, híreim vannak számodra. A főnök igen elégedett azzal, amit elértél, viszont lenne itt egy kis gond.
– Mondd, hogy mehetek az én Alexandrám után!
– Nos – sóhajtott nagyot a feketeszárnyú angyal. – Pont itt lenne egy kis bibi. Ezért küldött a főnök, mert ez nem volt benne sem a feltételekben, sem pedig előre nem tudtál róla, mikor vállaltad a küldetést. Még a Teremtőt is meglepted te geciputtony!
– Nem értelek, mit akarsz mondani? Ha nem élhetek száznégy évig, nem baj. Már mennék nagyon a párom után.
– Pont ez a baj – sóhajtott a feketeszárnyú angyal, rágyújtva egy cigarettára. – Azért örülök, hogy megfogadtad a tanácsom, és nem szoktál rá a dohányzásra. Halálos méreg ez a szar! De komolyan! – Nagyot szívott a cigiből, majd folytatta. – Ez tényleg olyan nehéz, pedig annak idején egy lyukas garast se adtam volna a bőrödért.
– Bökd már ki! Vagy a mocskos pofád nem bír vele?!
Újabb cigaretta került elő és az öngyújtó újra lobbant. Nagyot szívott a fehér füstből a feketeszárnyú angyal.
– Köszi a dicséretet! Nos, a teve, a tű, és az a gazdag ember dolog sajnos tényleg így van. Ám de eredményeidre való tekintettel könnyítést kaptál. Addig nem halhatsz meg, míg nem leszel szegény, mint a templom egere. Ám de a gyermekeid, egyik sem kaphat többet a vagyonodból, mint a legnagyobb adomány, amit eddigi életedben adtál valakinek, csak úgy.
– Mit értesz adományként?
– Adomány az is, mikor csak úgy jófejségből betársultál valaki mellé. Érdek, haszonszerzés célja nélkül. Itt igazából a cél a lényeg, az, ami akkor a szívedben volt kívánságként. Nos, ez sem kis összeg, és valamennyi gyermekednek adhatsz vagyonodból annak az erejéig. Ámde annál többet semelyiknek sem adhatsz. Majd a fennmaradó összeget szét kell osztanod méghozzá úgy, hogy száznégy éves korodig egyetlen fillérrel sem rendelkezhetsz. Egyetlen személlyel sem köthetsz eltartási szerződést, és senkit sem kérhetsz meg semmilyen szívességre, míg élsz. Csak és kizárólag a halálod utáni időszakra lehet egyezséget kötnöd, ami nem érintheti a rokonságodat. Most vagy kilencvenkét éves. Még van rá tizenkét kibaszott éved. Nem sok idő ekkora vagyonhoz. Hány cégben is vagy érdekelt?
– Fogalmam sincs.
Újabb cigi került elő.
– Segítek, te gazember! A több mint négy évtized alatt száztizenkétezer-hatszázhetvenegy cégbe fektettél bele, és ezek leányvállalataival együtt ez a szám eléri a kétszáznégyezer-egyszázkettőt. Nos, van rá tizenkét éved, hogy elszegényedj.
– Basszus!
– Igen, basszus. A picsába is! Próbáltam közbenjárni az érdekedben, de a főnök hajthatatlan. Azt mondja, ez is a feladat része.
– És ha addig nem sikerül?
– Amíg nem sikerül, addig nem halhatsz meg. Úgyhogy hajrá! Csapj a lovak közé te ganéjtúró mocsok. Szorítok neked nagyon!
Megint előkerül egy cigi és már parázslott is a vége.
– Le kéne szoknod! Ez a láncdohányosság nem túl egészséges.
– Tudom, igazad van. De hát mit lehet itt tenni? Egyszerűen kell nekem és kész.
A jelenés eltűnt és a rög dobbanva pattant a koporsó komor fedelén. Másnap László összehívta a teljes családját és elmesélt nekik mindent az elejétől kezdve. Azután nekiállt a nagy projektnek. Egyesével kereste meg a cégeket, amikben részesedése volt, és ajánlotta fel a saját részét megvételre, azzal a feltétellel, hogy a pénzt jótékonyságra kell költeniük, amikor meglesz rá a fedezet. Felőle lehet részletekben is, neki mindegy, de csupán tizenkét éve van rá mindenkinek, mert utána ő már nem lesz. Még egy kitételt szabott azoknak, akik részesültek közvetlen, vagy közvetve az adományból, amit halála napján és nem kötelező jelleggel teljesíthetnek, ha akarnak. Bár ez így egyszerűnek látszik, nem igazán volt az, mert a száznegyedik születésnapjára nem sikerült elérnie. Csak a százötödikre, mikor is egy rég látott ismerős jött el érte.
– Na te szemétláda, hát sikerült! Összehoztad, a picsába is! – Bokszolt a levegőbe a mocskos szájú, fekete szárnyakkal, ám de annál nagyobb szívvel megáldott angyal. – Itt az idő. Mehetünk? Már nagyon vár téged valaki odaát.
A világot bejárta halálának a híre, pedig egyetlen fillérje sem maradt a halálakor már. Még a temetésére sem. Bár ez a családjában nem is volt kérdés. A temetésen csak a rokonság vett részt, így is igen sokan voltak. A nagy likvidátor, Dr. Szabó László utolsó kívánságára mindenki más csak egy gyertyát gyújtott otthonában. Nem tolongtak, nem akartak feltűnést, és nem zavarták a gyászolókat. Csupán egyetlen gyertyát gyújtottak, azt sem kötelességből, hanem emlékezés gyanánt. Aki akart emlékezni arra a valakire, aki szegényként érkezett, szélhámosként élt, és emberként távozott. Gazdagságát eldobva, mégis magával víve a túlvilágra millió és millió gyertyaláng, hála és kegyelettel való emlékezés kíséretében. Lángok melyek fényorgonaként villóztak remegő fényükkel az Úristennek világszerte.
Vége…
