Linktár

Időcsúszás

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2025/9 számában.

Gyula éppen befejezte fia majd huszonegy éves autójának a javítását.

– Mára ennyi volt. Nem vagyok szerelő.

Bizony nem, csak hobbi szinten teszem, amit lehet. A bonyolultabb dolgok a szervizre maradnak. Lefőztem egy dupla kávét még délelőtt, három cukorral, tej nélkül. Már réges-régen kihűlt, most mégis jól esett. Óvatosan kortyolgattam lent a kertben. Egészen hátra mentem, ahonnét a házat már nem is látni, ahol a kerítés találkozik az erdővel. A mi házunk jóval a falun kívül van, így nem sok embert látni, és azokat is csak igen ritkán. Szeretek itt ücsörögni és az erdőben motozó állatokat meglesni. Ha csendben maradok, talán még a szarvasok is előjönnek. Majd két órán át ücsörögtem, és csak nem volt több néhány mókusnál és egy rókánál. Ránéztem az órámra, fél hat lesz. Ideje hazamenni, kezdem érezni, hűl a levegő. Igen, augusztus végén ez elő szokott fordulni. Ahogy felálltam, kissé megszédülve meg kellett kapaszkodnom. Mintha a levegő fizikálisan megremegett volna. Lehet sok volt a kávé. Haladva a ház felé érdekes érzés fogott el, mintha nem találnám a hazautat. Persze, értem én, nem sokaknak van kilencven hektáros kertjük, mégis ezt az alig egy kilométeres utat megjártam már vagy ezerszer. Mégsem volt ismerős egyetlen fa, egyetlen szeglet sem. Amikor odaértem, ahol a házamnak kéne lennie, ott csak egy hatalmas kupola alakú melegház-szerűséget láttam, aminek az üvegei nem voltak teljesen áttetszőek, hatszögletű alakzatban, méhkaptár-szerűen kapcsolódtak egymáshoz. Amikor odaértem, megtapogattam a majd két ember magasságú hatalmas üvegtáblákat. Érdekes, de sem üvegre, sem semmi másra sem hasonlított az anyaguk. Akkor az egyik teljesen áttetszővé vált, és egy rendkívül érdekes és kissé hiányos ruházatú fiatal lány lépet ki rajta.

– Áh, megérkeztél. Nagyon jó. Noala vagyok, a számodra kiutalt feleség. Genetikailag a tökéletes ellentéted. Én a tanács jóváhagyásával, hivatalos engedélyével hívtalak ide.
– Tessék? Feleség? Tanács? Te hívtál ide?! Én itt lakom! Ez az én birtokom! Te ki a fene vagy és hol a házam?
– Oh, ezek szerint nem volt teljesen sikeres az adatátvitelem. Ez az én formám. Igen én hívtalak. Igazából már ez a nagyon sokadik alkalom, de először volt sikeres a hidrosztatikus vákuum áthelyezéses transzferálás. Úgy döntöttem, szaporodási periódusomat megkezdeném. Elsőre két utódra gondoltam, mondjuk ennyi kötelező is, de majd meglátjuk.

Ránézve, a lány nem lehetett több huszonegynél. Valóban szép és kívánatos, legalábbis férfiszemmel, ugyanakkor álljon már meg a nászmenet! Mi a jó büdös francot főztem le kávé helyett?!

– Idősebb vagyok mint te, emiatt ne aggódj, és köszönöm a bókot! Kávét sajnos nem tudok szerezni, mert itt az egyszerűen nincs. Amúgy szia, a nevem Noala. – Nyújtotta kezét barátságosan.
– Egy szót se szóltam!
– Igen, az információs csomag nem ment át ezek szerint. Ritkán ugyan, de előfordul. Mi már gondolatban kommunikálunk.
– Ki az a mi? Én biztosan nem.
– Ez a te szerencséd, mert biztosan elpirulnál attól, ami éppen az én fejemben jár.
– Tehát, ki is az a mi? Hol vagyok, ha nem otthon? És ha otthon vagyok, mert hát sehová se mentem el, akkor hol a házam?
– Jó, kezdjük az elején. Krisztus után háromezernyolcszáz-huszonhetet írunk. Téged a te beleegyezéseddel emeltünk át a múltból ide, gyermeknemzés céljából. Az ok egyszerű, mostanra a szaporodásra képes hím egyedek szinte teljesen eltűntek mind a harminckét naprendszerből, amit jelenleg az emberiség kolonizált. Nos, én diplomás anyajelölt vagyok, mindent tudok, amit egy feleségnek tudnia kell. Jelenleg, ez az egyik legfelkapottabb és legfelelősségteljesebb és az egyik legfontosabb végzettség.
– Na várjunk csak, közel kétezer évvel később az emberiség naprendszereket hódít meg, de képtelen egy ilyen egyszerű problémát megoldani? Már az én időmben is klónoztak szinte bármit!
– Oh, klónozni bármit és bárkit képesek vagyunk már a te korszakod óta. Mi több, sokkal gyorsabban, és hiba nélkül. Amire viszont nem vagyunk képesek, az az, hogy lelket is kapjon az a test. Viszont annak örülök, hogy akár most azonnal kezdhetünk is. Már nagyon várom, milyen lehet anyának lenni.
– Te megint a fejemben turkálsz?
– Nem turkálok, így kommunikálunk. Ha nem így tennék, egy szót sem értenél a kétezer évvel későbbi magyar nyelvből. És igen, azt is érzékelem, elég rendesen elindult a fantáziád velem kapcsolatban, ami jó.
– Nem zavar, hogy feleségem van és két gyerekem?
– Nem, mert ők hivatalosan már majdnem kétezer éve nem élnek, mint ahogyan te sem. Amúgy világunkban a monogámia a nemzetközi férfihiány miatt tiltott dolog lett. És a másik kérdésedre a válasz, miért te? Mert hiába van ott a teljes történelem valamennyi férfija, ha csak igen elenyésző százalékuk képes túlélni a hidrosztatikus vákuum áthelyezéses transzferálást.
– Ezek szerint én életveszélyben voltam?
– Dehogyis! Akkor nem próbáltalak volna átemelni. A múltból senkit sem szabad kiszakítani végleg. Te is csupán tíz percet vagy távol.
– Gyors menet lesz!

A lány elpirult, majd folytatta.

– Neem! A múltadból vettünk el tíz percet. Itt annál jóval tovább leszel. Egészen pontosan, ameddig csak akarsz. És nem, ez nem valami időgép. Időgép nem létezik, sohasem létezett. Ez egy teljesen hétköznapi hidrosztatikus vákuum áthelyezéses transzferálás.
– Kösz, most tényleg okosabb lettem!
– Gondolat energiaátvitellel való átemelés. Én megjelentem az álmaidban, és az engedélyedet kértem a kapcsolódásra. Innen tudom, te alkalmas vagy rá. Ti ezt tér-idő ugrásnak nevezitek, ami természetesen nem a helyes megfogalmazás. Most már, hogy átértél hozzám, akármikor át tudsz ugrani és akármikor meg tudsz látogatni. Én voltam az első, akinek ezt veled sikerült elérni.
– Ez kicsit sok nekem.
– Igen, ezt megértem. Ez az egyik oka például, hogy a hatvanas éveknél korábbra egyszerűen nem tudunk alanyt találni. Ha szeretnéd, akkor akár kezdhetnénk is. Vagy ez a tempó kicsit gyors neked? A személyes adataidban úgy láttam elég stabil a személyiséged és nem okoz neked problémát a hirtelen változás.
– Mégis hogyan értetted, te voltál az első?
– A te DNS kódodra csak a magyar hatóságoknál hatszáz jelentkező van eddig és ebből több mint a fele személyes kontaktust akar. Elvégre, harminckét naprendszerben vagyunk jelen most éppen, ahonnét az adatok jönnek.
– Huh, hát ez igen világvége szagú! Miért nem tudtok a hatvanas éveknél korábbra visszamenni?
– Visszatudunk, csupán az emberek nem alkalmasak az átemelésre, és így semmi másra sem. Ezért aztán egy igen szűk kör marad nekünk, ezerkilencszázhatvan és kettőezerötvennégy közt.
– Mi történik kettőezerötvennégyben?
– Ott módosult az emberiség DNS szerkezete, aminek egyenes következménye, hogy mostanra nem sok szaporodóképes férfi maradt. Így aztán egy igen szűk réteget kell átemelnünk. Igazából ezt is egyfajta melónak fel lehet fogni. Megkérdezhetem, hány alkalommal vagy képes szeretkezni velem egy nap?
– Nem kérdezheted meg!
– Oh! Ez lehet nekem is sok lesz.
– De hát nem is válaszoltam!
– Szavakkal nem! De az elméd igencsak határozottan olyanokat állít, amin magam is meglepődtem.
– Szép jövő, mondhatom! A nők olvasnak a fejemben! Se titkok, se magánélet!
– Ez régen is így volt, csak nem mentálisan, hanem a testbeszédből és mert mi nők mindig is intelligensebbek voltunk a férfiaknál.
– Biztos, hogy ezt én akarom?!
– A tudatalattid igen, téged meg majd vezérelnek a fajfenntartási ösztöneid. Tudom, hogyan kell stimulálni hatásosan, hogy eredményt érjek el nálad.
– Ez kész rémálom!
– Nem lesz az, hidd el! Király életed lesz. Ha egy kis változatosságra vágysz, hatalmas a várólista, csak választanod kell. Vedd úgy, ez lesz az állásod, ami egyébként a csillagközi föderáció szempontjából kiemelt prioritást élvez. Minél több utódot hagysz hátra, annál nagyobb az esélyünk egy génfrissítésre, arra, hogy túléljük ezt a krízist.
– Egyedül? Nem hinném.
– Nem vagy egyedül, csupán az átemelés kissé problémás. Az alany beleegyezése nélkül nem lehetséges. Veled is már harminc éve próbálkozom és csak most sikerült először.
– Mégis, hány alany van?
– Sajnos nem sok. Alig száznyolcvanezer a teljes Földön, és ebből eddig a felét se sikerült bevonni a programba.
– Miért?
– Mert kell a tökéletes ellentéttel rendelkező DNS pár. Ráadásul az alanynak akarnia kell. Ahhoz meg kell egy bizonyos élethelyzet. Dobta a barátnője, elhagyta a felesége, meghalt a párja, érzelmi krízisbe került, meg ilyenek. Téged, ha jók az értesüléseim, alig pár napja hagyott el a feleséged.
– Mindenről tudsz, ami velem kapcsolatos?!

Ha igen ez igen bosszantó tud lenni, gondoltam.

– Ebből diplomáztam, én vagyok a tökéletes ellentéted. Ha sikerül átemelnem ide, onnantól már csak idő kérdése, és az igénylőid is sorra kerülhetnek. És nem, nem bosszantó, mert így ismerem az igényeid nagy részét. Amit meg nem, azt majd idővel megismerem.
– Mégis, mit jelent az idővel?
– Mostanra az emberi élet ideje korlátlan. Addig élsz, ameddig akarsz. Addig maradsz, ameddig akarsz. Ám de odaát, a múltban alig tíz perc csúszásod lesz. Mikor hazamész, semmire sem fogsz emlékezni a jövőből, mert az a te szempontodból, még nem történt meg. Viszont bármikor visszatérhetsz, csupán az első átemelés nehéz, utána a tobozmirigyed meg fogja tanulni már és nem ellenkezik. Amikor a tudatalattid át akar jönni, én segítek benne.
– Azért a monogámián átlépni nem lesz egyszerű! A jelenlegi nőknek ez nem okoz problémát?
– Volt idő, amikor problémát okozott. Igen, azt hiszem féltékenységnek hívták. Nos, mostanra a férfiak olyan ritkák, mint a fehér holló és mi diplomás anyajelöltek ezen kívánunk változtatni. Amióta a nők vezetik a társadalmunkat hatalmas léptékben fejlődünk és naprendszereket hódítunk meg. Mondjuk a női vezetésű társadalomnak megvannak az előnyei is, például majd kétezer éve nem háborúzunk már egyáltalán. Nincs szegénység, nincs éhezés. A legnagyobb kincs az emberi élet. Nem luxusra vágyunk, hanem családra, ami sajnos a monogámia-ellenes törvény miatt csak részben valósulhat meg.

Akkor Noala fordult egyet és érdekes, kissé hiányos öltözete eltűnt.

– Ezt mégis hogyan csináltad?!
– A te igényeid szerinti ruházatot választottam. Kissé ódivatú, ám de mégis nagyon tetszik nekem. Köszi.
– Ezt szerettem volna látni rajtad?!
– Igen. Látod, a gondolatátvitelnek is megvannak a maga előnyei? Nem kérdezgetlek órákon keresztül melyik ruha is áll nekem a legjobban, majd válaszom azt, ami nekem tetszik. Egyszerűen összeeresztjük az elménket és az eredményt láthatod. Tényleg nagyon kellemes benne.
– Mi mindenre használjátok még az elméteket?
– Nem, nem tudok főzni és itt már nem is főz senki sem. Viszont bármit tudok materializálni, ha tudom mi az. Az meg csak a te emlékeidből lehetséges. Igen, csirkepaprikást is nokedlival és tejfölös ubi salival. Bár nem tudom mi az, az emlékeidből ítélve nagyon jó lehet. Már el is készítettem, az asztalon vár minket. És igen, lehet szex kaja ellőt és utána is. Nem, nem fog kihűlni akkor sem, ha kicsit tovább tart. Nem, nem kell mosogatnia senkinek sem, mert ahogyan materializáltam úgy az elmémmel el is tüntethetem. Látom kezdesz belerázódni ebbe a gondolatolvasásosdiba.
– Én is meg fogom tanulni a gondolatolvasást?
– Nem, sohasem mert nem vagy azon a szinten. Úgy értem, evolúciósan nem vagy rá képes. Ami a mi szerencsénk, mert így képes vagy olyan dolgokra, amikre mi nem.
– Te mindig ilyen kedves vagy? Soha sincs rossz kedved és sohasem veszekszel? Nincs hangulatingadozásod?
– Oh, dehogyisnem, hiszen nő vagyok! Amíg beszélgettünk is már háromszor felkaptam a vizet. Majdnem egy másodpercig tartott! Az a mi fejlettségi fokunkon mérve is igen hosszú idő.
– Mi bosszantott fel?
– Nos. Az első, hogy az adatcsomag, az információs csomag nem képes átmenni hozzád. Így mindent nekem kell elmagyaráznom. Ami végül is mint kiderült, működik. A másik kettő? Nézd, lehet egy csitrinek nézek ki, de nem huszonegy éves vagyok. Te úgy gondolod, öreg vagy már az ötven éveddel, nos én két hónapja töltöttem be a százhetvenet. Harminc éve próbállak átemelni, most végre sikerült, itt vagy és még csak itt tartunk.
– Mégis hol szeretnél tartani?
– Na végre, a lényegre tértünk. Gyere!

Akkor kéz a kézben eltűnt a tanács által jóváhagyott diplomás anya, hogy végre gyakorlatban is átélhesse mindazt, amire közel harminchat éve készül.

* * *

Noala szinte semmit sem változott az elmúlt nyolcszáz évben, hála az új világ fejlettségének és a folyamatos mentális rehabilitációnak. Pedig három évente, egy, néha két fiúgyermeknek adott életet. Egyszer volt hármasikre, amiből hatalmas szenzáció lett a naprendszerben. Lány csupán egyetlen alkalommal született a teljesen ellenkező DNS-nek köszönhetően. Eljött az idő, hogy továbblépjek. A monogamitás-ellenes törvény csak ennyi időt hagy egy párnak, ha másokat nem vonhatnak be a fajfenntartásba. Márpedig ezt az egyet képtelen voltam levetkőzni magamról. Haza kell térnem, ámde Noala sem marad egyedül. Időközben a család igencsak megnőtt és szétszóródott univerzum szerte, a mostanra meghódított majd kétmillió naprendszerben. Eljött a búcsú ideje. Nehéz itthagyni Noalát az együtt átélt nyolcszáz év után, és a világot, ami szinte tökéletes. Ám de csak szinte! Mert ugyan nincsenek háborúk, nincsenek szegények se éhezők, viszont más problémákkal küzdenek.

– Itt az ideje hazatérnem, Noalám, te drága diplomás anya.
– Igen, a küldetésemet veled kapcsolatban sikeresen teljesítettem. Hiányozni fogsz, ámde a családunk talán pótolja kissé a hiányodat.
– Fogok rád emlékezni?
– Nem, és ez így van jól. A lista, ahol még várnak rád, igencsak nagyra nőtt. Közel hetvenezer nő vár rád szerte az univerzumban.

* * *

A padon ébredtem fel, ahova kiültem szarvaslesre a kert végébe. Pedig biztosan el nem aludtam! Jó távol a házamtól. Az órámra néztem, Öt óra negyven. Hoppsza, hová tűnt tíz perc az életemből? Hová tűnt tíz perc az életemből, hiszen alig két másodperce néztem meg az órámat és akkor még csak fél hat volt. Mindegy. Ideje hazamenni, kezdem érezni, hűl a levegő. Igen, augusztus végén ez elő szokott fordulni. Ahogy felálltam, éreztem nem fáj semmim sem. Mintha csak évtizedeket fiatalodtam volna, ám de most kissé megszédülve meg kellett kapaszkodnom. Mintha a levegő fizikálisan megremegett volna. Lehet sok volt a kávé. Haladva a ház felé, érdekes érzés fogott el, mintha nem találnám a hazautat. Persze, értem én, nem sokaknak van kilencven hektáros kertjük, mégis ezt az alig egy kilométeres utat megjártam már vagy ezerszer. Mégsem volt ismerős egyetlen fa, egyetlen szeglet sem. Amikor odaértem, ahol a házamnak kéne lennie, ott csak egy hatalmas, kupola alakú melegház-szerűséget láttam, aminek az üvegei nem voltak teljesen áttetszőek. Hatszögletű alakzatban, méhkaptár-szerűen kapcsolódtak egymáshoz. Amikor odaértem, megtapogattam a majd két ember magasságú hatalmas üvegtáblákat. Érdekes, de sem üvegre, sem semmi másra sem hasonlított az anyaguk. Akkor az egyik teljesen áttetszővé vált, és egy rendkívül érdekes és kissé hiányos ruházatú fiatal lány lépet ki rajta.

– Szia, hát megérkeztél. Szuper! Juj, annyira izgatott vagyok! A nevem Amina, a számodra kiutalt nulla-kettes számú feleség. Genetikailag a tökéletes ellentéted és a tanács jóváhagyásával, hivatalos engedélyével hívtalak ide. Úgy hallottam, igen sikeres voltál az előző küldetésed során. Már alig várom, hogy belevághassunk a mi kis projektünkbe! Nem tudom ,túl lehet-e szárnyalni az elődömet, de azon leszek, hogy ne érezz semmi negatív különbséget. Nos, csapjunk bele! Krisztus után, háromezernyolcszáz-huszonhetet írunk. Téged a te tudatalattid beleegyezésével emeltünk át a múltból ide, gyermeknemzés céljából…

Vége…