Még egy kis fény
Még egy kicsit szeretlek, Évim
Te voltál a sötétségben a világosság,
Megértő szavaid zsonganak bennem
Mint égető, lágy boldogság.
Ne hidd, hogy már nem gondolok Rád,
Édes mosolyod mindig egy kis mennyország
Így van ez, Életem,
De miért aludt ki a tűz!?
Kérdem én, a vak, aki nem látta
Hogy egy lány szereti minden nap.
Kiáltok a csendben, de nem hallod
Míg a távolság növekszik és a szív szakad,
Háttal utazom a vonaton
Mintha Te is itt lennél velem a vagonon.
Az ablakon túl elúsznak a tájak
Nélküled minden olyan sivár, fáradt,
Még őrizem a fényt, amit adtál Nekem,
Mert nélküled szürke az ég, és nincsen esély.
Talán egyszer visszatérsz hozzám,
S újra lángra gyúlnak bennünk,
Régi emlékeink ezért reménykedjünk.
Mártély, 2025 nyár
