Bendegúz bá’ a magyar tengeren
Első fejezet – A nagy út előzményei
Bendegúz bá’ egész életében úgy gondolta, hogy a Balaton csak egy városi mese, mint a lift, a villamos vagy az, hogy a feleség néha csendben van.
– Tenger, csak kisebb? – kérdezte egyszer Pista barátjától a kocsmában.
– Úgy bizony – felelte Pista –, csak itt nem sós a víz, és nem jön rá a cápa.
– Na, hát akkor mitől tenger? – húzta fel Bendegúz bá’ a szemöldökét.
– Hát attól, hogy mindenki annak hívja, meg nagy.
– Az én unokám is nagynak hívja a csizmámat, aztán mégis elfér benne a macska.
Pista viszont nem adta fel:
– Gyere, komám, majd elviszlek. Meglátod, a Balaton nem olyan, mint a falusi tó. Ott nem a kacsák úsznak a víz tetején, hanem az emberek.
Bendegúz bá’ elgondolkodott, majd nagyot bólintott:
– Ha ott emberek úsznak, az már érdekesség. Nálunk inkább csak viszik őket, ha beleestek a hídnál.
Így kezdődött minden.
Második fejezet – Az érkezés
A vonat hosszasan kattogott, Bendegúz bá’ pedig az ablakból figyelte, ahogy a mezők elfogynak, és helyükre furcsa, nagy épületek kerülnek.
– Pista, mi ez a sok emelet? – kérdezte. – Itt a fák nőnek a házak tetején?
– Azok balkonok – legyintett Pista. – Városban így pihen a fa.
Amikor végre megérkeztek a Balatonhoz, Bendegúz bá’ megtorpant.
– Na, ezt nevezik ők víznek? – csóválta a fejét. – Nincs is medre! Csak úgy kiterült, mint a nagynéném palacsintatésztája, amikor kiborította az asztalra.
A parton emberek tolongtak, színes napernyők alatt. Bendegúz bá’ gyanakodva figyelte őket.
– Ezek mind fürdeni jöttek? – kérdezte. – Akkor hol a kút, hogy előtte leöblítsék magukat?
Harmadik fejezet – Az első csobbanás
Pista rábeszélte, hogy próbálja ki a fürdést.
– Csak állj bele, komám, derékig, aztán meglátod, jólesik.
Bendegúz bá’ először csak óvatosan beledugta a lábát.
– Ez hideg! – kiáltotta. – Ennél még a csíkos teknősünk lavórja is melegebb, pedig az kint áll az udvaron februárban!
Pista nevetett:
– Majd megszokod!
– Én inkább megszokom a szárazföldet – morogta Bendegúz bá’, de azért beljebb ment.
Három lépés után azonban egy hullám meglökte.
– Na, most aztán megmutatom neked! – szólt a víznek, és teljes testtel belevetette magát.
Két másodperc múlva feljött köhögve:
– Megpróbált megfojtani, de én se hagytam magam!
Negyedik fejezet – Gasztronómiai kalandok
Fürdés után Pista lángosra hívta.
– Ez a balatoni specialitás – magyarázta. – Tészta, olaj, fokhagyma, tejföl, sajt.
– Ez nem specialitás, komám – bólintott Bendegúz bá’. – Ez a mennyország olajban.
A fokhagyma olyan erős volt, hogy Bendegúz bá’ szerint még a sirályok is köhögtek a fejük felett.
– Ha ezt hazavinném, a szomszéd kutya három hétig nem merne a kerítés közelébe jönni.
Ötödik fejezet – Hajóút a nagyvízen
Másnap Pista úgy gondolta, hajóra viszi Bendegúz bá’-t.
– Itt lehet jegyet venni – mutatott a pénztárra.
– Pénzért megyünk vízre? – hökkent meg Bendegúz bá’. – Hát nálunk ingyen visz a tutaj, csak fogni kell az evezőt!
A hajó elindult. Bendegúz bá’ a korláton lógva figyelte a vizet.
– Ez a tó olyan lapos, hogy ha eldőlsz benne, már parton vagy.
A kapitány kedvesen köszöntötte az utasokat mikrofonból. Bendegúz bá’ komolyan rászegezte a tekintetét.
– Na, ez biztos őrzőangyal, csak most vízi munkát kapott – jegyezte meg.
Hatodik fejezet – Búcsú a magyar tengertől
Három nap múlva indultak haza.
– Na, komám, hogy tetszett a Balaton? – kérdezte Pista.
– Hát, nagy, lapos, kicsit hideg, drága a hal, de jó a lángos.
– Akkor jövünk máskor is?
– Meglátjuk. De ha igen, hozzunk magunkkal jó nagy teknőt, hogy hazavigyünk belőle egy kanállal. A falu úgyis el se hinné, hogy láttam.
