A jó és a rossz

Külvilág / Közélet (1496 katt) Norton
  2011.12.11.

A minap néztem egy természetfilmet. Oroszlánok vadásztak benne. Elkaptak egy bölényt, és elkezdték megenni. A szerencsétlen még élt, bőgött, de az oroszlánok már javában marcangolták. Sajnos meglehetősen ügyetlen ragadozók voltak, mivel a nagy öreg vezetők elpusztultak, így csak a fiatalok maradtak, akik egész egyszerűen nem tanulták meg, hogyan kell megfojtani az áldozatot, mielőtt elfogyasztanák. Hasonlót már láttam hiénakutyák esetében is.

Be kell vallanom émelyítő hatással voltak rám ezek a jelenetek. Mikor horrorfilmet nézek, az nincs ilyen befolyással rám, mivel tudom, hogy az csak meg van játszva. De ez... valami borzasztó volt.

Aznap elég sokáig gondolkodtam azon, hogy hol van vajon az Isten. Hogy engedhet meg ilyen szörnyűségeket? Mi az értelme az életnek? Aztán egyszer csak érkezett egy válasz, talán tudat alól, hogy nem kell megérteni.

Ezzel a válasszal nem nagyon tudtam mit kezdeni. Mi az, hogy nem kell megérteni? Miért ne kellene megérteni? Elkezdett az agyam ezen töprengeni, és egyszer csak úgy éreztem, mintha nem is én töprengenék ezen a kérdésen, hanem csupán az elmém.

És akkor végre rájöttem: nincsen jó és rossz. A jó és rossz csupán egy ítélkezés. Egy ítélkezés az én nézőpontomból. Az elmém ítéletet mond valami felett. Az oroszlánok nem ítélkeznek, a bölény nem ítélkezik. Én ítélkezem... pontosabban az elmém. Elkezd agyalni, mindenben a logikát keresi, és ítéleteket mond. A harag egy körülmény, a gyűlölet már ítélet. Az ijedtség egy körülmény a félelem, a rettegés, a szorongás már egy ítélet.

Hogy mi az élet értelme? Már a kérdés is egy ítélet. A létezés maga az értelem. Ez a felismerés, pontosabban érzés, kellemes volt számomra, mert ráébresztett arra, hogy nem kell megítélnem, elítélnem senkit és semmit, beleértve magamat sem.

A jövőben pedig azon leszek, hogy ezt tőlem telhetően minél jobban betartsam. Nem kell túl sokat töprengeni. Meg kell próbálni örülni az életnek, gyerekek! Ha az elménk már mindenáron ítélkezni akar, akkor ítéljen úgy, hogy boldogok legyünk.

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 6 db)