Nyári erdő
Az erdő most ringó, zöld nyári álom,
arany porát szitálja fenn a nap.
Tisztásokon fénylobogásban járom,
s madárdal ejt dallamos álmokat.
A lombok összehajló templomában
imádság a csend, s a mozdulat.
Pacsirta száll – egy ív a nyári nászban,
s már messze visz, hol ég és lomb tapad.
A patak is dalol – vidám kis ének,
követ mutat, tiszta gyermekarc.
A hegyre hív, hol szél simítja mélyebb
gondjaim, s bennem csitul a harc.
És ott, hol napsugár a fák hegyéről
csipkézve hull a mohos gyökerekre,
megállok – s tudom, hogy a nyári erdő
nemcsak a táj, de béke is – örökre.
