Nórihoz
Érzem, mint a nyári hőségben a forróságot
Mint a szájban maró cigaretta füstjét,
Mint a gyomromban a görcsöt,
A reményt és egyben bénultságot.
Nóri…
Nem a te hibád volt
Én voltam a vak, aki a napfényben csak sötétséget látott,
Én voltam a bolond, aki a tengerben vergődött,
mert nem akart úszni
Én voltam a gyáva, aki a szélben is megfázott,
Hiszen nem vettem fel az érzelmi kabátot.
Nóri…
A múlt szúr, akár egy rozsdás, öreg bicska
Minden emlék egy-egy seb, ami nem akar begyógyulni,
A nevetésed, a tekinteted, az illatod, a csókod…
Minden apró részlet egy kígyó, ami a szívem köré tekeredik,
Szorítja, erősen szorítja.
Nóri…
Mindenhol ott vagy
A kávézókban, a parkokban, a buszmegállóban, a vasúton,
A tükrökben is a Te arcod köszön vissza az enyém mellett
Sosem voltál nekem idegen.
Néha, de csak néha
megengedem magamnak a gyengeséget,
Elmerülök a fájdalomban,
De aztán feljövök
Mert muszáj,
Mert élni kell
Még ha a lelkem szakad is,
Nem tudlak elfeledni
Drága Egyetlenem...
Szentes, 2025 nyár
