Ködlovagok
Könnyes volt a nők szeme,
Mikor vállukra dobták bíbor köpenyük,
S vasöklük kardot ragadott,
Sárkányos pajzsukon a hideg szél szava,
Beburkolta őket a fagyott tél hava,
Lovaik patái alatt a tejfehér köd pattogott,
Portyára hívott kürtjük rettentő szava,
A messzeség rettegett tőlük,
Indultak nyomban, mert várta őket a kaland,
Szép nők intettek búcsút, s selyemkendőt adtak
Ajándékul szerelmük zálogaként,
Roppant lovagok, halál ködei,
Csontokat hintő mély völgyei,
Rettentő erőtök rájuk vetitek,
A tenger zúg belőletek, ködlovagok,
Édes szentjeim,
S ti vagytok a mindenem, az előttem baktató
Átkozott életeim.
