Linktár

Töredezett

Holt vágányon halad az idő
mikor a Hold elhalad
ablakom előtt.
Még ő sem tudja
merre-hova hullnak
az öngyilkosságba
szédülő virágszirmok.
Apró ránc rándul meg
a hegyek orcáján.
Tavasz csordul patak
könnyként.
A rét szótlan
dallamra bólogat.
Töredezett gondolatok
peremén- hullanak
a szavak
a semmi
puha ölébe.
Akadozó mosoly
hazudja
semmi baj.
Jól vagyunk
miközben
a pusztulásba
ájulunk.