Kisdombegyház
Egy emlék mi húsz évre tekint vissza
Sokadalom sokadalma,
Amiben zárt szívnek lelke és léte
Oly régi és mégis oly friss emlék,
Mibe létem, életem múltja
Egy közösség mi más!?
Minden szorgos hangya az életnek részese
Kinek így kinek úgy de egyként.
Emlékeimben és tetteimben
nem él már ez a hely "sajnos ",
Feledve rég, de gondolatban mégis itt van
Szívemnek gyermekkori része,
Napról napra évről évre.
A legszebb eperfa az enyém
Hatalmas nyári napnak fogta sugarait,
Háztól-házig ért lombkoronája
Zöld a fű, mint bárhol,
De mégis más.
Az illatok, az emberek, a nyugalom
A csend és a szántó föld,
A poros utcáknak más az íze és zamata
Sok apró viskó színesíti a mindennapokat.
Milyen boldog gyermek voltam,
A szomszédunk vetőföldje
Hat karát volt mindkettő,
De nekem a világot jelentette.
Emlékszem nyáron
A redőny délelőtti zaja,
Az apró falemezek hallgatták
Ragyogott e hely a Nap sugarától,
Oly egyszerű és mégis oly bonyodalmas.
Szeged, 2025 tavasz
Írta: Pomucz Roland
Korrektúrázta: Józsa Bence
