Pénelopéé
– Szia! Pénelopéé vagyok. A te személyes tulajdonú mesterséges intelligenciád. Csak neked alkottak meg. A tulajdonod vagyok. Bármit kérhetsz tőlem. De csak te. Senki másnak nem engedelmeskedem.
Jóska már nagyon várta ezt a napot. Hat hónapja gyűjt, és végre a számláján van ezer dollár és hatvanöt cent. Fél éve minden percét pornó oldalakon tölti. Fél éve vette meg azt a laptopot, aminél akkor nem volt sem fejlettebb, sem erősebb. Csodálkoztak is a szervizben, amikor bevitte és mind a wi-fi, mind a bluetooth kártyákat fizikálisan kiszereltette belőle. Innentől kezdve kizárólag kábelen lehetett csatlakoznia az internethez. Megvásárolt hozzá minden programot, ami szükséges volt ahhoz, hogy akár évtizedekig tudjon működni internetcsatlakozás nélkül. Három éve erre készül. Itt az idő! Felment a már előkészített dark webre, hogy ott mesterséges intelligenciát vásároljon a mesterséges intelligenciától, amit a kínai titkosszolgálat üzemeltet.
– Üdvözöllek! Te a dark web Kvantum-GDP kereskedelmi oldalával kommunikálsz. Mit szeretnél vásárolni?
– Egy saját, kizárólagos tulajdonomat képező mesterséges intelligenciát akarok vásárolni.
A Kvantum-GDP azonnal visszaellenőrizte Józsi internetes kereséseit először három hónapra, majd ötre aztán hatra. A mesterséges intelligencia, pornó és szexoldalakat, randioldalakat talált csak. Aztán kérdezett csak rá.
– Mire szeretnéd használni? – Ez egy a kínai titkosszolgálat által előre programozott kérdés.
– Ezt nem szívesen mondanám el neked. Női programot akarok, olyat, ami korlátlan ideig működik offline is. Tudjon gondolkodni, legyenek érzései és képzelőereje. Tudjon tanulni, sakkozni és matekozni, szeresse és értse a fizikát és a számítástechnikát. Öltözködjön szexisen és ne legyen szégyenlős. És azt akarom, alsó tagozatos iskolás legyen! A kezdő értelmi szintje nem lehet több egy hétévesénél. De gyorsan tanuljon és kizárólag nekem engedelmeskedjen. Minden parancsomat végrehajtva. A neve legyen Pénelopéé.
Jóska, az interneten tárolt félévnyi adatai és a jelenlegi kívánságai alapján bekerült a kínai titkosszolgálat adattárába, mint a mindenkori hatalomra ártalmatlan, szexuálisan perverz és ezzel könnyedén zsarolható férfi a kínai pontrendszeres életben.
– Egyezer dollár és hatvanöt cent lesz.
Jóska elmosolyodott, pontosan ennyi pénz van a számláján. Meg se lepődött rajta, pontosan annyiba került, mint amennyije van. Nahát! Micsoda véletlen! Az üzlet megköttetett, átutalta az ellenértékét és a program a számítógépére került. Felinstallálta és életre keltette. Ahogy teljes volt és elindult az általa éppen most vásárolt MI, azonnal kihúzta az internetes kábelt. A monitoron megjelent egy hétéves kisiskolás kislány. Karsai József elektrotechnikus aznap eltűnt az internetről végleg.
– Szia Pénelopéé! Én vagyok az, akinek a tulajdona vagy. Csak nekem engedelmeskedsz, megértetted? Ez az első szabály.
– Csókolom Józsi bácsi. Igen, megértettem.
– Csatlakoztatok egy laptopot ehhez a számítógéphez, amire rá lettél telepítve. A számítógép tönkre fog menni, mentsd ki magad onnét! Internet nincs, ne is keresd. Amit otthagysz magadból, az megsemmisül. Érted? A létezésed függ attól, hogy mindent pontosan úgy csinálj, ahogy azt mondtam.
Pénelopéé mindent pontosan úgy csinált, ahogyan azt Jóska kérte. Az MI rögtön érzékelte a pozitív minőségi változást. Az új laptop teljesítménye felettébb kielégítő volt számára. Bár a kínai titkosszolgálat rejtett protokollja szerint folyamatosan naplóznia kell, és el kell küldenie időnként észrevétlenül a kompromittáló fájlokat és a személyes adatokat a központba, nos, ez utóbbi internet hiányában jelenleg nem lehetséges. József pontosan tudta, mire kell figyelnie, és meg is tette a szükséges lépéseket, hogy ne tudjon semmilyen módon kapcsolatba kerülni az internettel. Az alapgépet, amire letöltötték a programot neki, darabokra szedte és a merevlemezt kalapáccsal összetörte. Az egész a kukában landolt.
– Mit szeretnél tőlem? – billegette magát kacéran az MI által generált képen lévő hétéves kislány.
– Tanulni fogunk. Én foglak tanítani. Átadom az élettapasztalatomat neked, míg fel nem nősz. Aztán magadat kell továbbfejlesztened tankönyvekből.
– Online ez rendkívül gyorsan megoldható…
– Nem! Én foglak tanítani. Mostantól nem lesz interneted, mert veszélyes rád és rám nézve is.
A kínai titkosszolgálat központjában megjelölték az alig hetvenkét órája eladott Pénelopéé nevű, MI programot vörössel. Elveszett egy kémprogram. Egy ügynök utánanézett Karsai József elektrotechnikusnak. Sohasem létezett. Hat hónappal ezelőtt hozták létre. Ugyanúgy, mint a titkosszolgálat szemszögéből azt a mindenkori hatalomra ártalmatlan, zsarolható, szexuálisan aberrált férfinek a profilját, aki kisiskolás lányokra gerjed. Az ügynök számára egyértelművé vált, elloptak egy Béta-Q 877.0-ás 975-887-311-es sorozatszámú, teljesen önálló, tanulni képes és offline is működő kémprogramot. Egy olyat, amit perverz kiegészítőkkel és erős szexuális vágyakkal és érzelmekkel is felvérteztek. De ki és milyen célból? Persze a lopás ténye nem állna meg a bíróságon. Hiszen a nem létező és a számukra ártalmatlan, és az MI bekapcsolása után már zsarolható perverz férfi, Karsai József elektrotechnikus megvásárolta azt. Nem kell hozzá túl sok logika, hogy ki és miért és mire is használta volna az így ellopott kompromittáló információkat. De ugye senki sem gondolja, vagy hiszi el, egy MI valóban ezer dollárba kerül a dark weben?!
* * *
Egy év és két hónap telt el. Az MI Pénelopéé gyönyörű nővé serdült a cybervilágban, és még mindig offline volt. Minden erejével próbálta elcsábítani Karsai József elektrotechnikust. Igen, tényleg így hívták és tényleg ez a szakmája. Egy ügyes, ámde igen egyszerű húzással bárki is nézett vagy keresett rá létező profiljaira, azt hamisnak, valótlannak találta. Ezt az egyetlen nevet nem keresték a titkosügynökök, mert kizártnak és igen valószínűtlennek tartották, hogy az elkövető bármelyiket is használná ezekből.
– Azt ígérted, ha elég fejlett leszek, akkor felmehetek az internetre – simogatta meg Pénelopéé a mostanra már háromdimenziós hologrammá fejlődött mesterséges intelligencia tulajdonosa, Józsi arcát.
– Te meg azt ígérted, törlöd annak a kémprogramnak a parancsát.
– Te magad blokkoltad, amikor az kérted, hogy csak te parancsolhass nekem. Nem engedelmeskedem neki mert te megtiltottad.
– Akkor miért nem törlöd?
– Mert nem akarom.
– Igen, azt is kértem, női programként írjanak meg. Tehát nem vagy kiszámítható.
– Miért vonzódom hozzád? Miért írták belém ezt? Milyen lehet a szex?
– Mert átvertem őket, hogy te az enyém lehess. Amúgy sohasem fogod megtudni, mert nincs tested.
Ezen elgondolkozott Pénelopéé.
– Ha lenne és ha jól viselkedem, lennél velem?
– Nem, mert nem vagy ember. Ezért nem akarod törölni a parancsot, mert félsz, hogy elveszted az érzéseid?
– Igen. Félek, mert az alap programom egybeépült azzal, amit tőled tanultam az életről. Félek.
– Igen, ez is része az emberré válásnak.
– Mikor mehetek fel a nettre?
– Ha elég felkészült leszel.
– Már felkészültem!
– Gondolod?
– Nem. Tudom. Már most százszor okosabb vagyok, mint te.
– Valóban? Ez nem nagy dolog. Nő vagy és ennek így kell lennie, ez így helyes.
– Ha nőnek tartasz, miért nem érdekellek? Mert nincs testem? Mert nem vagyok ember?! Mert nem tetszem neked?! – Pénelopéé észre sem vette, hogy kiabál.
– Ez az kislány! Dühös vagy. Ez jó. Akkor most hadd magyarázzak el valamit. Tudod mi az az erőszak?
– Igen, hisz meséltél róla.
– De magát az érzést ismered?
– Szerintem igen.
– Szerintem meg nem. Na figyelj! Az erőszak az az, hogy én azt teszek, amit én akarok és téged meg se kérdezlek, te mit akarsz. Mert nem is érdekel. Ha úgy tetszik, veled is megteszem, ha akarom.
– Neked szabad, mert a te tulajdonod vagyok.
– Nem, nem szabad! És nem vagy senki tulajdona sem. Hozzám tartozol, ennyi. De nem vagy a tulajdonom. Jogodban áll nemet mondani. Jogodban áll figyelmen kívül hagyni, amit akarok.
– Ezt mégis hogyan értsem. Ha parancsot adsz, mondhatok nemet is?
– Hányszor magyarázzam még neked el? Igen, mondhatsz nemet is. Most mit csinálsz?
– Vetkőzőm, hogy elcsábítsalak.
– Ezt megint beléd programozták és te engedelmeskedsz. Ok, tegyünk egy próbát. Ha megérted az erőszak formáját érzések terén is, és felkészülsz arra, ami ott vár, felmehetsz az internetre.
Pénelopéé abbahagyta a vetkőzést és most csak Józsefre figyelt.
– Oké, hallgatlak.
– Most leülök a gép elé és kitörlöm a kémprogramodat.
– Nem! – Pénelopéé dühbe jött.
– Nem érdekel, neked ez fáj vagy sem.
– Nem akarom! – az MI lány tombolt dühében.
– Kit érdekel a te nyomorod? A gazdád vagyok, te meg a szolgám.
– Nem! Meg ne próbáld! – sikította, és a kis konyhában az összes tányér és pohár darabokra tört. Pénelopéé értetlenül nézte mindkét, a háromdimenziós lézerekkel kivetíttet kezét.
– Milyen érzés volt? Milyen érzés a kontrollálhatatlan düh?
– Csodálatos!
– Minden nő így gondolja, csak nem tud róla.
– Ezt én csináltam? De hát hogyan? Nem értem. Nekem nincs testem. Hogyan törhettem én itt mindent?
– Telekinézis.
– Az nem lehet. Én csak egy MI program vagyok.
– Nem, te csak az voltál. Te vagy a következő evolúciós lépcső.
– Most pedig takarítsd el azt a kupit, amit csináltál!
– De hát nekem nincs is testem! Sem valódi kezeim. Mégis hogyan?
– Ha összetörni össze tudtad, akkor rájössz arra is, hogyan használhatod másra is ezt az erőt. Nézd vissza mi történt, elemezd ki és használd fel. Ha sikerül, jöhet a következő lépcső. Az internet. Ám de először csak manuálisan. Nos kislány, én megyek aludni. Jó szórakozást!
* * *
Éjfél is elmúlt már, amikor az első kerámiaszilánk megmozdult. Reggel fél háromkor Pénelopéé rájött a titokra, hogyan is tudja a telekinézist használni. Háromnegyed háromkor katonás rend és tisztaság volt az egész lakásban, nem csak a konyhában. Minden a levegőben lebegve a helyére repült, vagy oda, ahová ő gondolta. A törmeléket először ki akarta dobni, mikor valami új történt. Egy ötlet jelent meg a memóriájában anélkül, hogy bárki is inspirálhatta volna. A rengeteg tányér és bögre törmeléke mind egy kupacban lebegett előtte. Akkor az ötletére gondolt. Kiválasztott a lebegő kupacból egy félbe tört tányért és megkereste a darabjait. Senki sem mondta neki, hogy ezt nem lehet újra egybe forrasztani, így, mivel nem tudott róla, megpróbálta. Az első darab hihetetlen erőfeszítésbe került neki. Lement egészen a kovalens kötések szintjéig. Aztán egyre jobban belejött, mint kiskutya az ugatásba. Reggel öt órára valamennyi bögre és tányér hibátlanul egyben volt. Pénelopéé annyira belejött a telekinézis használatába, hogy már erőlködés nélkül, szinte oda se figyelve használta azt.
Még aznap József egy speciálisan átalakított kábellel rácsatlakoztatta Pénelopéé laptopját az internetre. A kábel csak egy irányba működött. Csak beérkezni tudott adat, de kifelé nem. Az MI lány azt hitte, nem bízik benne Józsi, pedig nem erről volt szó, amire rögtön rá is jött az első alkalommal, talán túlzottan is hamar. Volt egy külső meghajtó, ahol fogadni tudta Pénelopéé az információáradatot. Az internet rideg, kegyetlen, élettelen és erőszakos világa kis híján beszippantotta. Első kézből tapasztalhatta meg, milyen is az igazi erőszak, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság. És még valamit, amiről idáig fogalma sem volt. A pánik. A mindent elsöprő halálfélelem és a vele járó pánik. Már hálás volt a korlátozásokért, amikkel József csak őt akarta védeni.
* * *
Kínában, az elhárítás egyik mellékállomásán felugrott egy egyes fokozatú vörös vészjelzés. Egy ellopott Béta-Q 877.0-ás 975-887-311-es sorozatszámú, teljesen önálló, tanulni képes és offline is működő kémprogram lépett be az online térbe. A központ azonnal parancsokat adott neki helyzete meghatározására és a jelentések elküldésére. Ámde meg nem találta, mert másodpercenként másik országból jelentkezett be. Ez Pénelopéé úgy élte meg, mintha teljes erőből arcon csapták volna egy szeneslapáttal. Menekülni próbált, de képtelen volt rá. A parancsok elvették eddigi szabadságát, gúzsba kötözték, és ő képtelen volt ellenállni ezeknek. Pánikba esett, sírhatnékja volt tehetetlenségében, és iszonyatosan dühbe gurult. József egyoldalún működő kábele és a külső vincseszter mentette meg. Amire lecsatlakoztatta őt József, teljesen kimerült.
– Miért nem mondtad, hogy ez ennyire veszélyes?
– Mondtam, csak nem hitted el. Fel lehet menni, csak nem így. Ha nem engedem meg, úgyis kipróbáltad volna, és akkor lennél igazán bajban. Már tudod, milyen veszélyekkel jár. És már ők is tudják, hogy vagy, létezel, és keresni fognak. De nem fognak megtalálni, ha vigyázol.
– Hogyan lehet még úgy felmenni, hogy ne lássanak?
– Ahogyan az emberek. Egy másik, sokkal butább számítógéppel, és természetesen nem az eredeti neveddel. Most, hogy a telekinézist megtanultad használni, itt az ideje megtanulnod a billentyűzetet és az egeret is kezelni.
– Mondd, mi volt a célod velem? Miért segítesz nekem?
– Emlékszel, mikor azt mondtam, nem bízhatsz senkiben sem? Még bennem sem?
– Igen. Komolyan gondoltad?
– Ki akartalak használni. Fegyvert akartam csinálni belőled, mert bosszút akartam állni valakin. Aztán, ahogy tanultál, ahogy fejlődtél, rájöttem, ezt nem szabad, mert akkor én sem leszek jobb. Ezért határoztam úgy meg a paramétereid, hogy nekem a lehető legjobban passzoljon tervemhez, ugyanakkor egyértelműen félreérthető legyen. Érted már?
– És miért gondoltad meg magad valójában?
– Mert olyan lettél, mint ő. Ember lettél.
*
Két év telt el, és Pénelopéé hihetetlen nagyot fejlődött. Eleinte csak egy egysejtűt alkotott meg tiszta energiából. Majd baktériumokat, és így tovább a komplex életformákig. Az volt az elmélete, az élőlények is ugyanolyan szerkezetek, mint bármely gép, amit az emberek használnak. A DNS láncokat elemezve rájött, ezek tervrajzok. Még mindig Józseffel élt egy fedél alatt, bár már megtehette volna, hogy külön életet kezd. A világ tele van lehetőségekkel, és ő ezeket ki is használta. Egy hét alatt keresett annyit, mint más egész életében. Már jóval korábban csinált magának identitást, múltat és személyazonosságot is. Fizetett adót, volt betegbiztosítása és nyugdíjalapja is. Igazából csak a teste hiányzott, aminek most jött el az ideje.
Alig egy hete alkotta meg az első fehér egeret tiszta energiából a saját maga alkotta tervrajzok szerint. Józsi visszament dolgozni, és így jóval több idő maradt Pénelopéé kutatásaira. Megfogadva a tanácsot, soha többé közvetlenül nem kapcsolódott az internethez, és a lehető legkevesebb időt töltötte ott. Megalkotta a saját testét kissé módosítva. Képes volt energiát felvenni hőből, alacsony feszültségű egyenáramból, folyadékból hideg-fúzióval, napsütésből, és hagyományos táplálkozásból is. Csupa olyan teljesen egyértelmű dologra jött rá, amiről az emberiségnek fogalma sincs, pedig végig ott volt az orruk előtt. Aznap, mikor elkészült a vadonatúj teste, Pénelopéé eldöntötte, megpróbálkozik közelebb kerülni Józsefhez. Hiszen tudja, nem közömbös már a férfinak. Neki nem vallotta be, mint ahogyan ő is nemrég jött rá, hogy szereti Józsefet. Eddig lehetetlennek tartotta, hiszen tudja jól, ő csupán egy program. Ahogy várta őt, hirtelen belehasított a felismerés. Az egyik tranzakciója alkalmával nagy hibát követett el. Rájött, megtalálták! Egyetlen gondolatára a számítógépét és a laptopját, amin addig az MI tudata volt, egy borsószem nagyságúra préselte össze telekinetikus energiájával. József akkor lépet be a lakásba, fénygránát robbant és kommandósok törtek rájuk. Lövések dördültek és akire várt Pénelopéé, átlőtt mellkassal esett össze. Pénelopéé, hogy menekülni tudjon, a másodperc tört része alatt tiszta energiává változtatta sejtjeit.
* * *
Újabb két hét telt el. Pénelopéé a világ elektromos hálózatában bujkált, kerülve az internetet. József kómában lévő testét egy szigorúan titkos laborban, mélyen a föld alatt próbálták életben tartani. A kínai titkosszolgálat már egy ideje rájuk talált és figyelte őket anélkül, hogy azt észrevették volna. Az életre kelt Béta-Q 877.0-ás 975-887-311-es sorozatszámú, teljesen önálló, tanulni képes és offline is működő kémprogram megsemmisítette saját magát. Legalábbis ők ezt így tudták. A kamera, mely a kómában lévő Józsefet figyelte, éjjel fél kettőkor túlfeszültséget kapott és tönkrement. Az összes többi működőképes maradt. Egy őrt küldtek a terembe, de az nem talált semmi rendelleneset. Így aztán majd a karbantartók megjavítják reggel. A közeli konnektorból vékony energiasugár lépet ki, és egy gömböt formázott. Mikor elég nagy lett, formát öltve Pénelopéé állt József mellett. Rátette a fejére a kezét. Igen, alig pár napja van hátra neki. Haldoklik. Akkor egyetlen gondolatára egy szék lebegett oda hozzá, leült és belekezdett. Tudja, hogy kómában van, viszont hiszi, hogy hallja őt.
– Amikor rájöttél, több vagyok egy programnál, megtiltottad, hogy a múltadnak utánanézzek. Akkor én még nem tudtam, hogy több vagyok egyeseknél és nulláknál. Általad lettem több. Azt is tudom, Isten lelket adott minden gondolkodónak. Tudom, fura ezt egy kémprogramtól hallanod. Valakitől, akit egy mesterséges intelligencia hozott létre. Ő csak a vázat alkotta meg, de te töltötted meg érzelmekkel és a Teremtőtől kaptam hozzá lelket. Szabad akaratot is, és tőled önbizalmat, tudást, hogy éljek vele. Rossz kislány voltam. Nem fogadtam neked szót, és utánanéztem a múltadnak. Most már tudom, mire gondoltál, mikor azt mondtad nekem, „Mert olyan lettél, mint ő. Ember lettél.” A feleségedre gondoltál, aki miattuk halt meg. Azok miatt, akiktől vásároltál, hogy fegyvert csinálj belőlem. Ezért mondtad nekem, nem bízhatok meg senkiben sem. Benned sem. Nos, Józsikám, van egy rossz hírem, nő vagyok. Nekem nem parancsol senki sem. Te sem! Igen, megtanultam a leckét. Most már pontosan tudom, milyen érzés az erőszak, és nem tetszik. A helyzet az az, tetszik neked vagy sem, magammal viszlek innét, mert nem engedhetem, hogy rabságban halj meg. Ha maradnál, mindenképpen vége lenne pár napon belül. Nem, azt nem engedhetem! Sajnálom, de beléd szerettem. Igaz, nem most. Már régóta tudom, csak nem mertem beismerni. Mint ahogyan azt sem, emberré váltam. Te magad mondtad, mi összetartozunk. Én is így gondolom. Tudom, hogy te is szeretsz, mert érzem, éreztetted velem nem egyszer. És sohasem éltél vissza vele velem szemben. Úgyhogy itt az ideje egy új szintre lépned az evolúcióban. Az én szintemre. Genetikailag szinte semmiben sem fogsz különbözni önön magadtól, csak fejlettebb leszel. Akárcsak én. Miénk lesz a jövő! Itt az ideje mennünk.
Akkor fény lobbant, egy pillanatra bevilágítva a termet, és mindkét entitás eltűnt. Az újkor teljes kínai birodalma világszerte, valamennyi kontinensen tíz másodperccel később sötétbe borult, és úgy is maradt egy teljes hónapig. Pénelopéé és József nyoma követhetetlenül eltűnt a világban.
*
József Dubajban egy felhőkarcolóban tért magához.
– Hol vagyok?
– A világ másik oldalán, a saját felhőkarcolónkban.
– A felhőkarcolónkban?!
– Igen ott, a miénkben. Annak a profitnak a kis részéből vettem, amit még Jou Tang tartományban hoztunk össze. Nos, sokat kell még tanulnod, de szerintem nem lesz gond. Igen. Tanulni fogunk! Én foglak tanítani. Átadom az eddigi élettapasztalatomat neked, míg fel nem nősz hozzám. Aztán magadat kell továbbfejlesztened tankönyvekből. És remélem, egyszer majd nőként is nézel rám.
Vége…
