Egy másodperc
– Hogy vagy? – kérdezte barátja Gábort.
Ő elég lényegre törő volt és annyit mondott.
– Szarul. Hagyjatok megrohadni a saját poklomban. Ez lesz nekem a méltó büntetésem.
Úgy érezte, hogy még Lucifer sem volt a pokol mélyén lejjebb, mint most ő, ahogy alakult az élete. Próbálta vigasztalni Gábort a mellette ülő barátja, és egy pohár sört nyújtott felé. Gábor hosszasan nézte a pohár nedűt mielőtt elvette volna, és eszébe jutottak azok a mámoros éjszakák, amiket ennek az italnak és mellette még sok másiknak köszönhetett. Mosolyogva nyúlt a pohárért és ennyit mondott.
– Mélyről jöttem, Mélyre csúszok, Megiszok egy pohárral, Addig is lazítok.
– Ez az barátom, most ezt kell csinálnod! Felejtsd el minden eddigi bánatod!
Ferenc észrevette, hogy a sorok, amiket mondott rímeltek, bár nem így akarta, de jól jött ki, és csak bátorításnak szánta Gábor részére.
Amikor Gábor belekortyolt a piába, elöntötte az érzés, hogy megint vissza fognak térni a mámoros éjszakák. Egyre jobban belemelegedett az ívásba és az éjszakai élet forgatagába amit olyan jól ismert a múltjából. Kiment a mellékhelyiségbe és az alkohol ütötte agyát zsibbadás fogta el, miközben lecsúszott a helység padlójára. Talán egy óra múlott el amit ott töltött, és arra lett figyelmes, hogy Ferenc pofozza és próbál bele életet lehelni ahhoz, hogy legalább ki tudjanak menni a wc-ből. Gábor egyre csak azt hajtogatta, hogy sajnálom.
– Semmi baj, barátom, megesik az ilyen –válaszolta Ferenc.
– Nem akarok visszaesni ugyanabba a gödörbe – mondta alig érthető hangon Gábor, majd így folytatta. – Félek a démonaimtól, amiket már egyszer legyőztem. – Kapaszkodott barátja karjába, mintha valami el akarná ragadni, és közben zokogott.
Nagy nehezen Ferenc talpra állította és elindultak haza. Útközben is csak a saját félelmeiről beszélt Gábor, amit barátja figyelmesen hallgatott. Persze mindaz amit mesélt, nehezen érthető volt a kábasága miatt. Amikor hazaértek, barátja felkísérte a lakásba Gábort és lefektette. Ruhában elterült az ágyon, és annyit mondott ittas állapotában barátjának.
– Ha már nem találkoznánk, köszönöm szépen barátom azt, hogy téged ismerhettelek és a barátomnak mondhattalak ebben az életben. Sokkal több ilyen ember kellene ebbe a világba, mint te vagy. Őszinte, megbízható és tettre kész, ha úgy hozza az élet. Vigyázz magadra! Szeretlek, barátom!
Ferenc nem értette, miért mond neki ilyeneket Gábor, és ez valahol nagyon megijesztette.
– Én is szeretlek, barátom, de most aludd ki magad, és holnap találkozunk!
Azzal otthagyta Gábort az ágyon és kiment a lakásból.
Hajnali négy óra volt, amikor megint megébredt Gábor úgy, ahogy az eddigi elmúlt közel másfél hónapban minden éjjel. A következő pillanatban egy másodperc alatt a kés pengéje vágta át csuklóján az ereket feladván az életet a biztos halálért. Ahogy a penge a húsába vágott, elernyedt teste csapódott a szoba padlójára, és amire földet ért, már halott volt. Gábor tényleg a saját poklában szenvedett, mert a múltbéli démonok üldözték és végül győzedelmeskedtek felette.
Írta: Németh Balázs
Sümeg 2025. 2. 6.
